Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Földessy János, Baksa Csaba, Szebényi Géza és Polgár István: A recski Lahóca földtani kutatásának története

a jó minőségű részek egyúttal a legnagyobb érctest-vastagsággal, felszínközeiben jelentkeznek, az érctest fedőközeli határán. Az érctest még nagyobb alsó határminőségek (pl. 1,6 g/t Au) eseten is megőrzi folytonosságát. 7. ábra: A Lahóca déli oldalán húzódó föltani szelvény a nemesfémérc-kutatások nyomán. Az 1994-97. közötti kutatások nyomán kialakult érctest-képet mutatja be a Lahóca déli részét ábrázoló tömbszelvény (8. ábra). A szelvényen a nemesfém-ércesedés helyzetét látjuk, a recski rézérces testek bányászatával létesült üregrendszerhez, illetve a felszín topográfiájához viszonyítva. Az ércesedés rétegvulkáni, breccsásodott andezitben, a fedő üde andezit határán kialakult kontakt képződmény, a „kékpala" alatt alakult ki, a mélység felé gyengülő minőséggel. A breccsazóna alatti, gyengén érces andezit valószínűleg egy sekély mélységbe került szubvulkáni benyomulás kupoláját képviseli. 8. ábra: A Lahóca tömbszelvénye, a nemesfém-ércesedés + 0,5 g/t Au minőségi kontúrjával.