Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Földessy János, Baksa Csaba, Szebényi Géza és Polgár István: A recski Lahóca földtani kutatásának története

A Lahóca jövője A recski szulfid-dús aranyérc kedvezőtlen dúsíthatósági viselkedése miatt az ércesedés lehetséges feldolgozási technológiáinak vizsgálata a program másik lényeges (és költséges) eleme volt. A különféle laboratóriumokban megvizsgált technológiai változatok: - flotálás - flotálás-finom őrlés - direkt CIP-CEL kilúgzás, halmazlúgzási módszerek - előfeltárás pörköléssel, autoklávval, bio-technológiával. A technológiai kísérletek Ausztráliában illetve az Egyesült Államokban történtek. A kísérletek dióhéjban összefoglalható eredményei: - flotálás kihozatala alacsony, hagyományos és ultrafinom őrlés esetén is; - közvetlen kilúgzási technológiák kis hatásfokúak, az arany pirithez kapcsoltsága miatt; - hatékony kinyerés csak előfeltárással érhető el, ennek viszont minden módja hatásos, és jó eredményt biztosít. Legjobb kihozatali a nyersérc autoklávos - túlnyomásos oxidációs - előfeltárása esetén kaptunk (93%). Szintén jó műszaki paraméterek mutatkoztak a biológiai oxidációval is, bár itt jelentősebbek a technológiai veszteségek (60 nap után 70% kihozatal). Több változatra elkészültek a megvalósíthatósági előtanulmányok is. Ezek szerint az előfordulás jó minőségű centrális részének mintegy 7 millió tonna 3 g/t Au feletti minőségű része gazdaságos alapja lehet egy kisméretű, 0,7-1 millió tonna/év érctermelésnek, kb. 330 USD/uncia aranyár esetében. Mivel a fémárak jelenlég mintegy 20%-kal alacsonyabbak, mint a gazdaságosság határát jelentő árak, így a jövőről csak feltételes módban beszélhetünk. Előzetes megvalósíthatósági tanulmányok szerint az ércfeldolgozás két szükségszerű lépcsőt tartalmaz: - előoxidáció - fémkinyerés. Az előoxidáció valószínű módja lehet: - biológiai (bakteriális) oxidáció halmazban vagy tankban - oxigén-nyomás alatti oxidáció autoklávban. Az első változat kis beruházási költségű, de nagyobb hely- és időigényű, alacsonyabb fémkihozatalú. A második változat hatékony, gyors, és lehetővé teszi a technológia egyesítését más típusú ércekkel (pl. réz- és cinkércekkel), de beruházási költsége nagy. A fémkinyerés módja az előzetes feloxidált érces anyag oldatos kilúgzása. Ez történhet hagyományos (Na-cianidos) reagensekkel, vagy más (pl. thiourea) vegyi eljárással. Ennek jelenleg több módja ismert, Recsk esetében a zárt körfolyamatú lúgzási eljárások (CIP, CIL) valósíthatók meg. A lúgzási eljárást helyszíni elektrolízis követi, amelynek „doré" minőségű fémarany a végterméke. Az üzem teljes becsült beruházási költsége ma mintegy 12 milliárd forint, s az éves termelési érték az említett mutatókkal becsülve meghaladhatná a 7 milliárd forintot. Megvalósulása esetén a Lahóca aranyérc termelése a térségi fejlődés húzóipara lehetne, s megújítaná az ipari kultúrát egy gazdag bányászati hagyományokkal rendelkező, de ma válságban lévő országrészben. Valószínűleg ez lesz majd a hosszú lahócai történet új fejezete, amelynek tervezésénél ez a történeti összefoglaló remélhetőleg hasznos segítséget ad. Irodalom Andrian, F. (1868): Die geologischen Verhältnisse der Mátra. Jahrbuch der Kaiserlich-Königlichen Geologischen Reichasanstalt, 18, 509-528.