Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások

III. táblázat: C

2 kategóriájú érckészlet tervezett %-a a fejtési tervben. Év C

2 tervezett [%] Telérvastagság [ml Fej tmény vastagság [m] 1971. 0,00 1,35 1,65 1972. 4,20 1,46 1,77 1974. 6,40 1,22 1,55 1975. 12,50 1,32 1,00 1976. 43,50 1,72 1,06 Az érckészlet-számítási előírások sokszor változtak. A legdurvább változtatás szerint a korábbiaknál jóval nagyobb telérrészeket kellett becslési egységként figyelembe venni, amibe korábban nem műrevaló telérrészek is bekerültek. Az érckészlet számítás másik problémája volt, hogy a fejtésből minden esetben több ércet termeltünk ki, mint amit a lefejtett telérterület és fejtésben is mért telérvastagság alapján számoltunk, de a nyilvántartottnál kisebb fémtartalommal. Külföldi példák alapján ezt nemcsak a telérbányászatra jellemzőjelenséget hígulásnak neveztük. Az érc hígulásának összetevőit a IV. táblázat szemlélteti. IV. táblázat: Az érchigulás okai és hatásuk. Sorszám A hígulás oka A hígulási tényező becsült értéke 1. Látszólagos hígulás 0,900 - 0,980 2. Valódi hígulás okai 0,400 - 0,950 2.1. Meddő-hozzákeveredés jövesztés alkalmával 0,420 - 0,930 2.1.1. Elkerülhetetlen vékony teléreknél 0,450 - 0,950 2.1.2. Elkerülhető vastag teléreknél 0,920 - 0,980 2.2. Meddő-hozzákeveredés jövesztés után 0,600 - 0,935 2.2.1. Meddőutánhullás magazinfejtésben és főtepászta-fejtésben 0,620 - 0,950 2.2.2. Tömedék hozzákeveredés tömedékes fejtésben 0,870 - 0,980 2.2.3. Meddő-hozzákeveredés szállítás közben 0,997 - 0,999 2.2.3.1. Csilletakarítás hibájából 0,995 - 0,999 2.2.3.2. Csilleirányítás hibájából 0,998 - 0,999 2.3. Fémveszteség jövesztés közben, ércrajtahagyás 0,880 - 0,998 2.4. Fém veszteség jövesztés után 0,970 - 0,990 2.4.1. Dúsérc-tapadás fejtési falon 0,980 - 0,995 2.4.2. Erckeveredés tömedék közé 0,980 - 0995 2.4.3. Ere a csillében marad, meddőbe kerül 0,995 - 0,998 2.4.4. Ercveszteség helytelen csilleirányításból 0,998 -0,999 0,400 - 0,950 3. A bánya- és az ércelökészüö üzemi minták feldolgozása, a fémtartalom meghatározása: A bányamintákat 1954-től az ércelőkészítő üzem területén létesült, de attól szervezetileg mindig független központi laboratóriumban dolgozták fel. Ezen laboratórium megépítése előtt a Gyöngyös, Jókai u. 37. sz. alatti irodaházban létesített laboratóriumban, igen kezdetleges körülmények között dolgozták fel a mintákat. A laboratórium személyzetét 1954-től Pantó Dénes oki. bányamérnök irányította, dr. Romwalter Alfrédné, a Budapesti Műszaki Egyetem docense és Harsányi István, a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet igazgatóhelyettese tanította be a legmegfelelőbbnek vélt analitikai módszerek helyes alkalmazására, de több esetben segítségükre volt Czibulka István, a recski üzem 1934 óta nagy