Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások
gyakorlattal rendelkező vegyésze is. A minta osztása 2 fokozatú előaprítás után 2 mm-es legnagyobb szemnagyság mellett történt. A réztartalom meghatározására Recsken hosszú időn keresztül bevált elektrogravimetrikus módszer alkalmazása az ólomtartalom maghatározására is használható volt. A cinkmeghatározás Galetti-féle eljárással, ammónium-molibdenát-indikátor jelenlétében, kálium-ferrocianiddal való titrálással történt. Az érc Cd-tartalmát 1972 óta polarográffal határozzák meg. Az arany- és ezüsttartalmat összevont mintákból a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet dokimasztikus módszerrel határozta meg. A bánya beruházási programja Az altáró és a Károly-akna továbbmélyítése kutató jellegű volt, de egyúttal főszállító-főfeltáró létesítményként is felhasználhatók voltak. Az 1949. évben elkezdett kutató-feltáró tevékenység pénzügyi forrását az illetékes ipari tárca beruházási keretéből szakították ki. A bánya beruházási célját csak 1954. július 3-án hagyták jóvá. Ez csak a külszíni létesítményekre irányozott elő határozott tervet, az iparág és a bánya vezetésére bízta, hogy a bánya kutatására előirányzott keretösszeget feladattal töltsék ki. A számításba vehető szállítógépek és a feladatok számbavétele után még 1952-ben született meg a döntés, hogy a Péter-Pál akna szerelvény nélküli kihúzó légakna marad és hogy a II. (Károly) aknát is csak az altárszinttől lefele érdemes szállításra igénybe venni. A megrendelt aknatornyot stornírozni lehetett. A szintosztást 50-ben határozták meg. A generáltervező a Bányászati Tervezőintézet (BATI) volt. A megfelelő pénzügyi források hiánya miatt a bánya tervfeladatát csak 1957. év végén hagyták jóvá. Az 1949-1954-ig terjedő időszak a feltárás ideje volt. A Gyöngyösi Fémmű A „nagy elképzelések" témakörbe tartozik a hazai színesfémkohászat fejlesztése. A bánya és ércelőkészítő beindulása után a Fémipari Kutatóintézetben elkezdődtek a kísérletek a cinkszínpor feldolgozására. Ezekre alapozva készült el 1961-ben a Gyöngyösi Fémmű beruházási programtervezete. • Kén savgyár évi 23 kt kénsav termelésére. • Ólomkohó évi 3 kt finomított kohóólom termelésére. • Cinkkohó és elektrolízis 7,86 kt elektrolitcink előállítására. • Lithoponüzem 4,5 kt lithopon termelésére. Az elképzelés tervszinten maradt. Az ércelőkészítő üzem I. része építésének befejezésével 1955. szeptember 6-án került sor az ércelőkészítő üzem ünnepélyes üzem behelyezésére, amin Czottner Sándor miniszter is részt vett. Az ércelőkészítő beindulásához nélkülözhetetlen volt a bányához vezető 600 mm nyomtávú kisvasút, aminek építését az 1. Mélyépítő Vállalat kezdte, de állandó munkaerőhiánnyal küzdött, bár az egyik felvonulási épületben több volt főtisztet, már a Rákosi rendszerben üldözött személyt helyeztek el és foglalkoztattak. A vasútépítést a beruházó vállalat kellett befejezze. Az iparivíz ellátás Az ércelőkészítő ipari víz ellátására az 1953-ban leállított völgyzárógát építésének pótlására a völgyzárógát 1. számú hordalékfogó gátjánál vízkivételi mű és szivattyútelep létesült. A völgyzárógát építésének folytatására csak 1962-től sikerült biztosítani a pénzügyi fedezetet, és csak 1966-ban fejezték be. Az ércelőkészítő üzemi lakótelepének, üzemi ivóvíz-szükségletének és egyéb használati vízszükségletének ellátására az ércelőkészítőtől ÉK-re eső Károlyvári dülőrészben két fúrt kutat kellett mélyíteni, később újabb kutakat kellett foglalni. A bányát ellátó vízfoglalások közül legállandóbbnak a mátraszenrimrei harántban foglalt forrás bizonyult. A bánya ivóvízellátásához tartozik a Károlytárói telephelyen 1958-ban épített 500 köbméter befogadóképességű vízszolgálati medence.
