Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások

Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XIII. Érckutatások Magyarországon a 20. században, 2002, 135-154. oldal A nyugat-mátrai érckutatások KUN Béla 3200 Gyöngyös, Bugát Pál tér 5. Bevezetés Magyarország bányászatának történetében Rudabánya, Telkibánya és Nagybörzsöny szerepelnek, mint régen ismert, nevezetes nemesfémtermelő bányahelyek. A Mátra érckincsei a régi időkben háttérbe szorultak. Hasznosításukról csak utalások vannak. A Mátra ércelőfordulásai világgazdasági megítéléssel mindig a műrevalóság határán vagy az alatt voltak. Volt is olyan mondás, hogy „Viszi a pénzt, de nem ad aranyat a Recski Ércbánya". Ez jellemző volt a Gyöngyösoroszi környéki bányászatra is. Amikor 1952-ben megalapították a „Gyöngyösi Ércbánya" állami vállalatot, sokan arra is hivatkoztak, hogy nemcsak Gyöngyösorosziban - amit a Kincstár 1945-ben megvásárolt -, hanem Gyöngyössolymoson is van „érckincs", amit a II. világháború után újból tarkaércbányák nélkül maradt ország meg kell kutasson és hasznosítson. A II. világháború után a létező és üzembe állítható lahócai bányán kívül a Mátrában csak egy 24 éve leállított ércbánya volt Gyöngyösorosziban. A sors fintora volt, hogy 1946-ban, amikor Recskre kerültem, az ugyancsak állami bányaként ezúttal Recskhez tartozó Gyöngyösorosziból minden ott lelhető, bányászatban használható anyagot, gépet át kellett szállíttassák Recskre. így szereltettem le a II. (Károly) akna egydobos szállítógépét (a Recsk VIII. tömzs aknája részére), a korábban kiszerelt vasúti síneket, hevedereket stb. Gyakorlatilag megszüntettem azt a bányát, ahova 1952-ben, mint a bánya főnöke, a fejlesztés felelőse kerültem vissza. A gazdasági viszonyok gyorsan változtak, 198586-ban ismét aktív résztvevője lehettem a Gyöngyösoroszi bányászat tartós szüneteltetésének. A két bezárás-szüneteltetés között nagy reményekkel vehettem részt nemcsak a nyugat és közép, hanem az egész Mátra ércelőfordulásainak kutatásában, a talált ércelőfordulások gazdasági megítélésében, a nyugat-mátrai részen találtak hasznosításában és sajnos valamennyi tartós szüneteltetésének beindításában. A kutatásokat akkor is hasznosnak tartom, ha azokat ma gazdaságilag nem lehet sokra értékelni, mert a Mátra ércbányászatának közel három évszázados története szerint több szünetelés után a bányászat valahol mindig újra éledt. Érckutatások a 20. század előtt A gyöngyösoroszi ércbánya környezetében több hegy, völgy neve utal ásványinyersanyagelőfordulásra. Ilyenek az Aranyhegy, Aranyosbérc, Ólombérc, Ólomtető és Aranybánya-folyás. Középkori mátrai bányászatra írásos adat nem maradt fent. Ennek ellenére 1767-1769 között Gyöngyösorosziban Aranybánya-hegynek nevezik az akkor beinduló bányahelyet, valószínű tehát, hogy ezen a helyen korábban is bányásztak aranyat. 1767-ben az újabbkori mátrai ércbányászat elindítói Gyöngyösorosziban régen beomlott aknákat, beszakadt tárókat, rég elhagyott gödröket fedeztek fel. A Bányabércen levő ún. Vizeslyuk-táró bejárati szakasza a mai napig az eredeti vésett, középkori szelvényben áll, majd a 10. m-től egy közelebbről nem ismert újkori művelés során 2 x 1 m-es szelvénnyel és robbantásos jövesztéssel hajtották tovább. Marsigli császári hadmérnök szerint, aki 1700-ban írta jelentését: a Heves megyében bányászott arany egész Magyarországon a legtisztább és legfinomabb. Az arany középkori bányahelye Gorové