Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon
1. ábra: Mengyelejev rendszere egyik korai változatának fakszimiléje, a Th jelölésével. A Th a periódusos rendszer későbbi változataiban és további levezetéseiben (pl. A. Werner, 1905; V. M. Goldschmidt, 1922; V. I. Vernadszkij, 1924; Lakatos B. & Szabó Z., 1952) 90. atomszámú (H. G. J. Moseley, 1887-1915) elemként foglalta el végleges helyét. Az aktíniumcsoportba tartozó, 232,0381 atomsúlyú tórium radioaktivitását M. S. Curie-vel csaknem egyidejűleg (1898) G. C. Schmidt (Erlangen, Németország) észlelte először (1898. február 4.), de vizsgálata egyedi megfigyelés maradt. M. S. Curie 1898. április 12-én közölte az ismert elemekre kiterjedt vizsgálatának eredményét, közte a tórium vegyületeinek az urán vegyületeihez hasonló aktivitását, amivel megerősítette G. C. Schmidt korábbi tapasztalatát (C. Keller Karlsruhe, Die Geschichte der Radioaktivität, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft mbH Stuttgart 1982). A Th elem és egyik főásványa, a „thorit (orangit)" 19. századi magyarországi ismeretére vonatkozó, magyar nyelvű leírást tartalmaz Szabó József Ásványtan című könyve 1864-ből (2. ábra.). II. Hemimorphit-ren'd Ally és kovasav 0 1:1. Thorit {Orangit). Vaskos, hintett. Tör : kagylós. K : 4,5—5; rideg. Töm : 4,6 — 4,8; 5,3 (Orangit). Fris törésen zsíros üvegfény. Narancssárga, fekete, barna. Karcza narancssárga — barna. 3ThO, SiO 3 4- 3HO; kevés CaO, Fe O 3 , Mn 2 0 3 , APO 3 , U 2 0 3 , PbO, SnO*, MgO, KO, NaO, CO-. Norvégia (Lövő, Langesundfiord). — Ebben találta fel 1828. Berzelius a thorföldet. — Ritka. 2. ábra: Fakszimile Szabó József: Ásványtan könyvének 250. oldaláról (második, átdolgozott kiadás. Pest, Heckenast Gusztáv nyomdája, 1864). Szabó József, mint Th tartalmú ásványt, a „monazit"-ot is tárgyalja (u. o. 287. oldal). Az „Ásványhatározás" című fejezetben a „thorit" és a „monazit" meghatározásának módját is leírta (u.o. 368. oldal). Érdemes megjegyezni, hogy a könyvében szerepelnek a 19. században már ismert „euxenit" és „polykras" ásványok, de akkori képleteikben a ritkaföldfém elemegyüttes mellett csak az U található, a Th még nem jelent meg.
