Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon
Előzmények a 20. században 1. A hazai tórium-kutatás 20. századi legelső éveinek eseményei a 99% tórium-dioxid és 1% cérium-dioxid tartalmú keverék felhasználásával készült, „Auer-harisnyából" áradt fényözön mára romantikussá nemesült árnyékában rejtőznek. C. Auer (1859-1929, Németország) találmánya (1885) vezetett a tórium első jelentős ipari felhasználásához. A radioaktivitás bővülő ismerete, eredményeinek alkalmazása, a hazai hidrogeológiai, balneológiai és földtani vonatkozású szakmai gyakorlatban gyorsan teret nyert. Pierre Curie és André Laborde 1904-ben franciaországi hőforrások vizében fejlődő gázok radioaktivitásáról írt tanulmányt. Magyarországon 1906-ban Kallós J. ásványvizek radioaktivitásáról írt az Orvosi Lapokban (p. 279). 1910ben Lenkei V. D. „A Balaton vizének rádium tartalma" c. dolgozatát közölte az Orvosi Hetilap (p.331). Hajdú Árpád 1910-ben iszapok radioaktivitásának meghatározásáról írt doktori értekezést (M. Kir. Tud. Egy. II. Kémiai Intézet, in Horusitzky, 1910). Horusitzky Henrik ugyancsak 1910-ben a pöstyéni hévforrások radioaktivitásának eredetéről, a Földtani Közlönyben (40/9-10, pp. 538-541) jelentet meg dolgozatot. Ebben a radioaktivitás forrásaként (Hoffman, 1905, Pribram, nyomán) két tórium-tartalmú ásványt: „monazit, thorit" nevez meg. Weszelszky Gyula 191 l-ben a „Hévíz tó" radioaktivitását elemzi (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 1911, Hatodik rész, Függelék.), amely során már 1907-ben adott előzetes jelentésére is hivatkozik. A budapesti hévizek radioaktivitásáról és eredetéről 1912-ben írt tanulmányt (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 30/2, pp. 340-381), majd e tárgyban 1926-1932 között három további munkát publikált. Később a balatonfüredi szénsavas források radioaktivitásáról is értekezett (Hidrológiai Közlöny, IX, 1931). Ő volt az első Magyarországon, aki megvizsgálta a vízben elnyelve tartott rádiumemanációt, valamint a vízben oldott só alakjában található rádium és tórium mennyiségét is (I. táblázat). I. táblázat: A Rudasfúrdő (Budapest) forrásainak rádiumemanáció-, rádium- és tórium-tartalma (Weszelszky Gyula szerint). Forrás Rádiumemanáció muC/1* Rádium (io12 ) g/l Tórium (KT 5 ) g/l Árpád II. 4,82 60 8 Mátyás 6,66 89 9 Beatrix 7,01 83 8 Kinizsi 6,64 85 7 Gül Baba 6,71 50 — Musztafa 4,81 56 2 Rákóczi 10,85 73 12 Hungária I. 5,56 53 11 Attila 8,82 79 12 Juventus 5,69 245 11 * m uC/1 = mu.Ci/1, lm uCi/ 1 = 10 eman, leman = 3,7 Bq/1 2. Magyarországon a terepi radiometriai észlelések és a kőzetek tórium- és urántartalmának meghatározására vonatkozó mérések 1947-ben kezdődtek. Az első kutatóhely a Debreceni Egyetem Kísérleti Fizikai Intézete, amely az 1947 tavasza óta végzett kőzetradiológiai vizsgálatok fizikai, radiológiai mérési metodikai és laboratóriumi hátterét biztosította, Szalay Sándor vezetésével. Az Intézetben fejlesztették ki azt a hordozható Geiger-Müller (G-M) számlálócsöves műszert, amellyel saját terepi méréseiket végezték. (A műszer a Baranya megyei Kővágószőlősön lévő Bányászati Múzeumban van, 1999.) A földtani irányítást, felvételezést és kiértékelést Földvári Aladár végezte. A terepi vizsgálatokat a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) támogatta és publikációs lehetőséget is biztosított. Az első (1947) terepi mérésekkel a Velencei-hegység magmás kőzeteinek tórium- és urántartalmát vizsgálták. 1949-ben és 1950-ben, a Mecsek hegységben mértek. Összesített eredményként állapították meg, hogy a két terület magmatitjai hasonló intenzitást mutatnak. A Mecsek hegységi kőzetek csak
