Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
BEVEZETÉS - Első oklevelek, első kiváltságok
Véleményünk szerint az időszámításunk utáni 2-3. században a térségünkben meg nem hódolt dák törzsek, s mindenek előtt a kárpok, lehet, hogy a felszínhez közel eső rétegekből aranyat és ezüstöt is bányásztak, de a gótokkal megindult népvándorlás hosszú évszázadaiból egyetlen biztosan datálható bányászati és kohászati tevékenységről sincs biztos ismeretünk. A magyar honfoglalást követő két és fél évszázad alatt is a hegyek lábánál elterülő erdős vidék még a településeket körülvevő gyepűrendszeren is kívül esett. Még az 124 l-es nagy tatárdúlást követő birtokadományozások beiktatását rögzítő, 13. század közepi határjárások is a Gutin térségében csupán, a most már szélesebbre tolt gyepükhöz tartozó, (Magyar) Kékesről és Fentősről tesznek említést. Az áttanulmányozott szakirodalom alapján Paulinyi Oszkárral kell egyetértenünk, aki megállapítja, hogy „nemesérctermelésünk országos kibontakozása szorosan egybefonódik német kolonizációs városalapításainkkal. " Az ún. „német nagy keleti-kolonizáció" Magyarországot kései hullámaiban érte el és a tatárjárás utáni 12411370-es évekkel határolható be. Pontosan erre az időszakra tehető jelentősebb bányavárosaink többségének alapítása is, ekkor jelennek meg hazánkban az első szabad királyi bányavárosok is. Más neves kutatók is azon a véleményen vannak, hogy a Szatmár-nagybányai arany vidék föltárása legkorábban a 13. század második felében kezdődhetett el.(5) Első oklevelek, első kiváltságok A középkori Nagybánya két település - Zazarbánya és Asszonypataka, latinul Rivulus Dominarum - összeolvadásából keletkezett. A első okleveles megnevezése 1327-ből, míg a Rivulus Dominarum elnevezés két évvel későbbről ismeretes. Az 1329es oklevelet csupán kivonatosan ismerjük. Ebben a jelzett elnevezéssel egyidőben jelenik meg a későbbi Felsőbánya is Möns Médius (Középhegy) alakban. Ekkor Asszonypatakának és Középhegynek Corardus személyében közös bírájuk van, aki jogot nyer a két település közötti (10 km) lakatlan területen új falvat telepíteni. Nagy Lajos király 1347 őszén témánkat érintő újabb adománylevelet bocsát ki. Ebben Zazarbánya és Asszonypataka (Rivulus Dominarum) polgárai és telepesei (hospes) kérésére, a tűzvész martalékává esett korábbi kiváltságlevelük helyett, az anyakirálynő közbenjárására, újat adományozott. Ez az 1347 szeptember 20-án keltezett oklevél a szabad bíróválasztás és egyedül a királyi tárnokmesternek alávetett önálló bíráskodási és egyéb szabadságjogok biztosítása révén a települést a szabad királyi városok sorába emeli. Előre mutató rendelkezéseivel egyidőben a városi szervezettség olyan magas fokáról is tanúskodik, mely Schönherr Gyula megállapításai szerint azt bizonyítja, hogy a Zazar parti település(ek) kezdeteit legkésőbb a 13. század hetvenes-nyolcvanas éveihez vetíti vissza.(6) Márpedig Nagybánya, Felsőbánya és az ezeket követő későbbi települések is, létezésüket mindahányan az ércbányászat térhódításának köszönhették. Az 1347-es fennebb említett kiváltságlevél terjedelmében is legbővebben a lakók és telepesek
