Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK - Munkáslétszám, munka- és kereseti viszonyok, önsegélyezés

pénzverdéje volt. I. Rákóczi György 1646-os és II.Rákóczi György 1650-es tallérjain, de főként ez utóbbi 1653-as tízszeres vagy az 1657-es aranyforintjain a későreneszánsz jegyei mellett már a kora-barokk diszítőelemei is tért hódítottak.(116) Ezt követően a pénzverde a század végéig megszakítás nélkül fennáll. A Schönherr gyűjteményben, Acsádi Ignác adataira történő hivatkozás szerint, a nagybányai pénzverde 1660 és 1679 közötti számadása a két évtizedre 262.810 forint összbevétellel és 190.245 forint kiadással zárul. Ez azt jelenti, hogy a császári kincstár a nagybányai pénzverde révén 72.565 forint tiszta jövedelmet könyvelhetett el. Evekre bontva nagyon váltakozóak az eredmények. Volt év, amikor a bevétel alig érte el a 3000 forintot, míg a kiadás csupán 1900 forint volt. De volt olyan időszak is, amikor az évi bevétel (1674-ben) 46.025, míg a kiadás 36.447 forintra rúgott. Nyilván ezek az adatok, főként a nyersanyagnak számító arany és ezüst beváltás mennyiségétől függtek (Schönherr gy. IX. köt. 148. p.). Az olyan aranymetszők, mint a már említett Ocsovai Dániel, a minőségi munkára is vigyáztak. Ennek ellenére a Habsburg-monarchia területén létező más pénzverdékhez viszonyítva a nagybányai fokozatosan háttérbe került és az itten nyomott pénzvereteket a numizmatika is mind ritkábban idézi. TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK Munkáslétszám, munka- és kereseti viszonyok, önsegélyezés A Gutin és Avas körzetében működő bányák, zúzdák, kohók, a nagybányai pénzverde és a körülöttük szerveződött munkahelyek, a témánkat érintő évszázadok alatt nagyon sok embert foglalkoztattak. A rájuk vonatkozó ismereteink azonban elenyészően csekélyek. A szakirodalom mindenekelőtt a kamaragrófok (kamaraispánok) 1434-től nyomonkövethető jegyzékét, illetve az 1479-től összeálló pénzverdéi alkalmazottakról készült névsort igyekezett megalkotni. Főként a Numizmatikai Közleményekben megjelent tanulmányok alapján(117) 1434 és 1566 közötti időszakból 47 kamaragróf, illetve az 1479 és 1700 közötti közel három és egynegyed évszázadnyi periódusból pedig 85 pénzverdéi alkalmazott nevét sikerült azonosítani. Ez utóbbiak közül 33-an pénzverő (forintverő, auricusor), 27-en a választóházban viseltek szakképzett munkát, 10-en példázok (példametsző, vasmetsző) voltak. Feltűnik még három cementező, két próbáló is, tizenketten pedig a pénzverőház gondnokai (vardain) voltak.(118) Társadalmi helyzetüket illetően, I. Mátyás uralkodásának a végéig, a kamaragrófok az uralkodók bizalmi emberei voltak, a királyhoz középkori familiáris viszony kapcsolta őket. Szolgálataikért legtöbben pontosan körülírt javakban részesültek és mint az uralkodó bizalmi emberei, kamaragrófi tisztségüket a társadalmi