Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK - Munkáslétszám, munka- és kereseti viszonyok, önsegélyezés

kiugrás ugródeszkájának is tekintették. Legmarkánsabb példa a 15. század közepéről Emericus Litteratus de Zápolya esete, aki Hunyadi János halálát követően tovább is hű maradt a családhoz és amikor idegenek cselszövései eredményeként a nagybányaiak egyrésze, a pénzverő-házat is magába foglaló hunyadi kastélyt megtámadta, Zápolya Imre fegyverrel védte azt meg a Hunyadi-ház részére. Mátyás, még uralkodásának az elején, egyebek mellett Tokajjal és a tokaji uradalom jövedelmével jutalmazta a korábbi köznemesi származású familiárisát, s egyben magas állami tisztségekkel látta el. A Zápolya család szédületes társadalmi és gazdasági felemelkedése innen indult el. Mátyás király idejéig ezen familiáris viszonyok nyomai a kamaragrófok és közvetlen beosztottjaik között is megtalálhatók. Az ezt követő időben azonban változásoknak lehetünk szemtanúi. És a változások a 16. század első évtizedeiben is tovább mélyültek. Attól a pillanattól kezdve, amikor a pénzverőkamara a bérlők igazgatása alá került és a leendő kamarai jövedelemért előre meghatározott bérleti dijat fizetnek, a kamaragrófi tisztség viselése körül a korábbi hűbéri viszony megszűnt. S ez a változás a kamaragróf és közvetlen beosztottjai között is megjelenik. A bérlet alapján müveit kincstári bányák vezetői és a bányagróf közötti korábbi familiáris függőség helyett a korakapitalista viszonyokra jellemző fizetett alkalmazotti kapcsolat alakul és ez a változás a választóház, a cementelő (finomító), sőt a pénzverdéi vezetőtisztségek irányába is kiterjed. A kamaragróf távozásával ezek már rendszerint tovább is a helyükön maradnak. Tisztségük, főként a választómesterek esetében, adományozható, sőt helyenként örökölhetővé is vált. A nagybányai pénzverde esetében a választómesteri tisztség adományozására 1502-ből, míg örökjogon történt elfoglalásával félévszázaddal későbbről vannak adataink.(119) De ez utóbbi jelenség már a hűbéri viszonyok részbeni visszarendeződésének is a következménye. A kincstári bányák, zúzdák és kohók mellett, munkánk bevezető fejezetében tisztázott jogviszonyok között, legalábbis a 14. század harmincas-negyvenes éveitől kezdve, magánvállalkozók által működtetett, hasonló létesítmények létezésével is számolnunk kell. A 18. sőt még a 19. század első feléből ismert hasonlóságok alapján feltételezhető, hogy a környék bányászatának korábbi századaiban is volt eset arra, hogy a bányavállalkozó maga is részt vett az ércek felkutatásában, kibányászásában vagy feldolgozásában. A termelő munka dandárját azonban a 14. századtól kezdve fizetett munkaerő végezte. A munkaviszonyokat, a munkaidőt és a javadalmazást illető első átfogó szabályozások későbbről, csupán a 16. század utolsó harmadából ismeretesek. De a felsőbányai városi tanács közreműködésével rögzített szabályzatok korábbi állapotokat is tükröznek. Ezért néhány előírásukkal bővebben is foglalkoznunk kell. Az 1575-ös határozatok értelmében a bányászok munkaideje reggel hét órától délután hétig tartott, tehát napi 12 órát is dolgoztak. A zúzdáknál megkülönböztettek téli (Szent Mihály nap utáni) és nyári (Szent György nap utáni) munkaidényt. Nyáron a munka kora reggel kezdődött, télen pedig még gyertyavilágításnál és a hét rendes munkanapjain este hat és hét óráig, szombaton azonban délutáni három óráig tartott. Ezen belül a sárberek készítők és az ülepítők naponta fél órával korábban kezdték és fejezték be a munkát, mint az ércmosók, szombati munkanapokon pedig munkaidejük egy órával hamarabb ért véget.(120)