Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

ÉRCFELDOLGOZÁS, ZÚZDÁK, KOHÓK, VÁLASZTÓK ÉS FINOMÍTÓK - Zúzdák és kohók a nagybányai bányamedencében

Levéltári adatok hiányában nem tudjuk, hogy a nagybányai kohók felújítása megtörtént-e, de egy évtizeddel később vidékünkre érkezett Herberstein működő zúzdák és kohók sokaságáról beszél. Egy 1591 decemberében kötött egyezségben a Fernezely-patak mentén egy „felső kohó"-ról történik említés,(89) ami egy alsó kohó létezését is feltételezi. Az említett kohó Szegedy Ferenc tulajdona és a helyleírás alapján megegyezik azzal az olvasztóval és pörkölőteleppel, melynek nyomait Radu Popa és Kovács Ilona 1965-ben feltártak. A szóbanforgó ásatások egy ércpörkölő helyre és két, kőalapra épített kohóra találtak. Közelükben a kohósalak-telepre is rábukkantak. A salak laboratóriumi elemzéséből a két kutató arra a következtetésre jutott, hogy a jelzett kohók gazdaságos munkát végeztek, mert a salakban nagyon kevés nemesfém maradt.(90) Gerhardus Lisibona által a 17. század elején kibocsátott rendelkezéséből tudjuk, hogy a felsőbányai zúzdák mellett működő szerelőházban általában négy vagy öt szérelő-asztal (Hert) létezett. Ezek lehettek szélesek vagy keskenyek, a körülöttük dolgozók fizetését a „hert"-ek száma és állapota nem befolyásolta.(91) Az 1620-as leltár a Nagy verem bányához tartozó két „sádoló pajtát" jelez. Kincstári tulajdonban két zúzda létezett. Az egyik 36 nyílvassal épült, „vályúival, gerendelivel, Vas Caricaval, Czyapiaival, silipieivel egyetemben", melyet Herberstein idején nem gondoztak, ezért „funditus corrualt" (alapjaiban megrongálódott) sárerezteő-házzal együtt. A másik zúzó „a város végén" létezett: négy vízikereke volt, mely 38 nyíl vasat működtetett „sár ereztő házával, Herteivel és minden hozzá tartozó eszközivei". Ez még Lisibona idejében épült. A hozzátartozó „sár erezteö házban vagion tiz hert jó .... minden ponyváival és eszkeözeivel jó." A városon kívül „napnyugatra" található a kohó, melynek fele, három kemencével, de „igen romlott állapottal vadnak. " A kemencék új korában három pár új fúvó létezett, melyeket vízikerék hozott működésbe. Az egyik fúvót Herberstein Láposbányára vittetett, de a vízikerék, ennek zsilipje és egyéb berendezések és eszközök is tönkrementek, mert a korábbi bérlő Herberstein javításukkal és felújításukkal nem törődött. A kohó közelében „faior berk" és „mosott" érc is található, amiből arra következtetünk, hogy a kohóban mind dúsított (mosott), mind pedig magas fémtartalmú válogatott ércet is feldolgoztak. A leltározás során számbavett anyagok tanúsága szerint az olvasztásnál nagy mennyiségű ólomsalakot is felhasználtak. A megolvasztásra került ércen kívül felhasznált elegyes anyag megrostáltan került a kemencébe. Erre a célra külön „ rostáló szín" is létezett a kohó közelében. A kohóhoz egy trébelő (űző) kemence is tartozott. Távolabbról az ércet három „gengh (érc) hordó szekér"-re\ szállították, mindenik szekérhez négy-négy ló is tartozott.(92) Az 1636-ban készült leltár szerint a korábban említett két zúzó közül a harmincas években csak a város végén épültet, most „alsóstomp ház" néven előfordulót használta. Ez időközben kibővült, mert az összeírás idején 48 nyílvas működik benne. A szerelők (hert) száma kilencre csökkent. A másik, a leltárban „keözépseő-stomp-ház" néven megemlített zúzót „az Doctornak [bizonyára Gáti doktorról van szó] remittalta az Úr" (Bethlen István): és most is egy kohó létezik, melyben 6 olvasztó egy „trébeleő kemencze" működik. A szóbanforgó kohó nagy része 1634-ben épült, a korábbit ugyanis tűzvész pusztította el. Az összesen hét kemencéhez 12 fúvó létezett. Az