Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

ÉRCFELDOLGOZÁS, ZÚZDÁK, KOHÓK, VÁLASZTÓK ÉS FINOMÍTÓK - Zúzdák és kohók a nagybányai bányamedencében

olvasztásnál az alapanyag most is egyszerű „érez", „fejérberk" és „sárberk", melyhez kiegészítésként rengeteg „leh", „Felseö Bányay Slacc", „on", „erős on", „rezes on", hamu és fűtőanyagként szén és szárazfa társul. Újdonságként hat a „próbáló házacska" jelenléte, melyben külön „por teöreö nyíl stomp vasával együtt" található, míg a „próbáló vas kemenczé"-t a kohónál írták össze. A kohóval egy fedél alatt volt egy kovácsműhely. Ezen kívül föltűnik egy vashámor, melyben a város költségén épült „koh, avagy műveleö hely vagyon numero 4". A hámoron belül nyilvántartottak még egy „hámor vereöt kit a Viz hayt", amelyhez 5 fúvó csatlakozott. A kohó közelében föltűnik egy 40 ló elszállásolására alkalmas hatalmas istálló. Az összeírok által itt talált lovak közül nyolcat a szénszállításnál foglalkoztattak, 16 ló az ércet szállította, másik 4 pedig a pénzverde nagykerekét működtette.(93) Az 1664-es leltár még jelzi a városfalakon kívül északnyugatra épült kohó főépületét, amelyben már csupán két kemence létezik, de akárcsak a kohó épülete, ezek is már nagyon megrongálódott állapotban voltak. A kemencékhez tartozó négy fúvó közül kettő teljesen tönkrement. A hajdani vaspörölynek, akárcsak az ehhez tartozó vízikeréknek és vizesároknak is 1664-ben már csupán a nyomuk létezett. Ezeket az épületeket és berendezéseket rövidesen lebonthatták, mert a 14 évvel későbben készült összeírásban még csak utalás sem történt ezekre.(94) Egy 1638-as összeírás alapján Kapnikon három, egyenként 12 nyílvassal működő zúzda létezett. Mindhármat egy-egy vízikerék hajtotta meg. Ez a leltár azonban töredékes, a zúzdák felszereléséről, az itt is létezett kohóról nem közöl részleteket.(95) A Nagybányától északnyugatra fekvő láposbányai Feketebányához is a 17. század első feléig több zúzda és kohó tartozott, amelyek azonban 1648-ig szinte teljesen tönkrementek. Csupán a kohó épülete létezett még. A 16. század második felében és a 17. század első három évtizedében itt még nagyon élénk tevékenység létezett. Termékei közül főként a nagybányai pénzverdénél beváltott nagymennyiségű „fehérezüst"-re és a környék olvasztóit is ellátó „lech"-re érdemes figyelnünk.(96) A 17. század kezdetétől Felsőbánya határában két, egymástól viszonylag távol eső kohó létezett. Az egyik a várostól délkeletre, a másik pedig délnyugatra. Ez utóbbi a kapniki út elágazása körüli térségen épült. Mellette, a Zazar-patakához közel működött az egyik zúzda is. Mindkét kohó a város tulajdonában volt és a város előjogai alapján Felsőbánya területén magánosnak nem lehetett kohója. Ebben a tekintetben változás csupán az 1689-es, korábban már ismertetett, szerződés nyomán történt. Ettől kezdve az egyik kohó és a zúzdák többsége a Szepesi kamara által képviselt császári kincstár tulajdonába került.(97) A tulajdonos cserén kívül azonban a 17. század végéig érdemleges technikai vagy technológiai változás Felsőbánya körzetében már nem történt.