Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A kincstár megszorító előírásai

A kincstár megszorító előírásai A kincstár kapzsisága azonban más téren is megnyilvánult. A bányászat hanyatlásának egyenes következményeként a nagybányai pénzverde nemesfémmel történő ellátása is megcsappant. A nyilvánvaló kár csökkentése érdekében a Szepesi kamara több intézkedést is foganatosított. Felsőbb utasításra mindenekelőtt megtiltotta, hogy a finomításon még át nem esett nemesfémet bárki is magánosnak eladja. Később ennél is tovább ment. 1669 előtt bárkinek jogában volt aranyat és ezüstöt finomítania és a finomításhoz szükséges eszközöket otthontartania. Mostantól kezdve ezt határozottan megtiltják, a finomításhoz szükséges eszközöket és anyagokat a kamara a pénzverőház emberein keresztül elkoboztatta. A megnövekedett önköltségi árak miatt 1674-ben Felsőbánya azt kérte, hogy a magánbányászat megsegítése céljából a kamara növelje a nagybányai pénzverdénél beváltott nemesfémek árát és legalább a Bethlen István idejében érvényben lévő árakat állítsa vissza. (Ekkor egy márka aranyért, a pénzverőház 68 aranyforintot és 33 dénárt egy márka ezüstért pedig 8 tallért fizetett). A kérés teljesítésétől a kamara mereven elzárkózott. Válasziratában kijelentette, hogy a Körmöcbányán érvényes beváltási árak általánosak, a kamara ettől nem tud eltekinteni. Ennek ellenére azonban minden arany és ezüst bányával rendelkezőnek termékeit csakis a pénzverdénél szabad beváltania.(82) Az 1689-es szerződéssel ezek a kérdések egy időre lekerültek a napirendről.(83) A szerződés szövegének egyes pontatlanságai miatt azonban főként a városi polgárság kezdeményezni akaró rétege és a kincstár között heves ellentétek robbantak ki. A bányapolgárok által feltárt és jövedelemmel kecsegtető bányaterületeket a kincstár mindvégig a maga részére akarta fenntartani. A több mint másfél évszázadig tartó ellentét során időszakonként a helyzet válságossá vált és ilyenkor a kincstár újabb részegyezményekkel igyekezett a helyzeten úrrá lenni. Ilyen részegyezség volt például az úgynevezett „lebegő vonal" kijelölése. Ezeknek a tárgyalásától, az általunk szabott időhatár miatt is el kell tekintenünk. A felvetett kérdések özönének megválaszolására talán egy újabb kötetünk fog tudni vállalkozni.