Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A szerződés előírásai

mentességet Ígérnek a városnak arra az esetre, ha a bányákat újra munkába vennék. A sorozatos felszólítás hatására a város magyar és német szakemberekkel bányáit újra megvizsgáltatta. De a harmincas és negyvenes évek veszteségei még élénken éltek a városvezetők tudatában és a kamarának most sem sikerült elérnie, hogy a város pénzén kísérletezzék. Ezért az 1678-ban készült újabb leltár a Nagybánya körüli bányák állapotáról még siralmasabb képet festett.(78) A felsőbányai városi tulajdonban lévő bányák helyzete más volt. Amint azt az előzőekben is láthattuk, ezek müvelése a kor technikai és technológiai színvonalán is még gazdaságosnak bizonyult. Tudta ezt a szepesi kamara is. Ezért még az 1660-as évek végén megszületett az elhatározás, hogy legalább résztulajdonosi minőségben, ezek a bányák kincstári ellenőrzés alá kerüljenek. 1669-ben a Leves, Tomoz és Vant bányákat több kamarai szakember vizsgálta át.(79) A következő évben, a bányatörvény előírásainak a betartatása címén egész sor beruházás megtételére kötelezik a várost. És amikor a városi tanács pénzhiányra hivatkozva próbál időt nyerni, a Szepesi kamara segítséget ajánlott fel. 1677-ben újból felszólítják a városi tanácsot, hogy a bányái feletti tulajdonjog egynegyed részét adják át a kincstárnak. A város most még tulajdonjoga megsértése címén tiltakozott a kamaránál. Felpanaszolja, hogy a bányák művelhetősége érdekében, a város, saját költségén, egy altárót épített és főként a bányavíz eltávolítása érdekében mintegy 20.000 forintot költött, amihez a kincstár semmivel sem járult.(80) Tizenkét évvel később azonba a Caraffa által nyújtott „kegyelem döfés" után már maga a tanács lett a tranzakció kezdeményezője. A szerződés előírásai A Szepesi kamara megbízottai val történt egyezkedés eredményeként 1689 október 25-én Alsómisztótfaluban a felsőbányai bányászat jövőjét illető fontos egyezséget írtak alá. Felsőbánya városa a Fudor, Leves, Tomoz és Vant bányákat és a hozzájuk tartozó bányaberendezéseket, zúzókat, egy olvasztó és az erdők szabad használati jogát a kincstárnak engedte át. A Borkút bánya, egy zúzó és egy olvasztó, két lisztelő malom, valamint a szeszesitalok behozatalát és a húsmérést érintő regálé jogok tovább is a várost illetik. Cserében, a Szepesi kamara a városnak 24.520 forintra értékelt adósságát magára vállalta és a jövőt illetően minden féle adók és illetékek fizetésétől mentesítette. A kamara egyben kötelezettséget vállalt, hogy a jövőben a most átadásra került javak régi munkásait fogja alkalmazni. A kincstár károsodása nélkül a város polgárai tovább is szabadon kutathatnak és új bányákat nyithatnak. A szerződés ez utóbbi kikötését azonban a kincstár, a későbbiek folyamán soha sem tartotta be. Sőt!! Néhány év múlva még a korábban megnyitott vaskéneg bányát és a hozzátartozó vashámort is kincstári gondozásba igyekeznek vonni.(81)