Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A bányászat viszonylagos fellendülése

szerződést. A kincstári bányák, zúzok, kohók és a pénzverde bérletének elvesztésén túlmenően Lisibona a felsőbányai Vant és Enteresz bányáktól is elesett. Ez utóbbiak, már említett adósságai fejében új hitelezőjének, a nagybányai Bálás deáknak a kezébe kerültek. Az ugyancsak felsőbányai, viszonylag új Borkút bányát azonban, más nagybányai bányajavakkal együtt, a későbbiek folyamán is a Lisibona család müveitette. A bányabérlő és a bányavárosok közötti ellentétek 1614 után is fennmaradtak. Munkásai ellátását szolgáló üzletrendszerét az ifjú Herberstein is felújította, sőt, ezeket a távolibb feketebányai, kapniki stb. bányái vagy fakitermelő telepein kívül a város közvetlen közelében is felállította. Sörfőzdét szerelt fel. Alkalmazottait ő is rézpénzzel fizette. A városok bíráskodási jogát sem tisztelte. Mindezekért a nagybányai városi tanács szembeszegült Herbersteinnal: megtiltotta, hogy a városhoz tartozó (közelebb fekvő) erdőkben fát vágjon, megkövetelte, hogy a kincstári bányaműveknél alkalmazott minden személy, akinek saját háza vagy majorsági gazdálkodása van, ezek jövedelme arányában a városi kasszába adózzon. A város azt is elrendelte, hogy protestáns ünnepeken a zúzok, kohók és egyéb létesítményeknél munkaszünetet tartsanak. Kölcsönös vádaskodásaikkal a felek több helyen is szerencsét próbáltak. Ez a viszály, anélkül, hogy egyetlen jogerős határozat is született volna, 1620-ig tartott.(58) Ifjabb Herberstein nagybányai ténykedése idején a kincstári bányák és tartozékai, a pénzverdét is beleértve, császári érdekeltséget alkottak. Gyakorlatilag ennek az állapotnak vetett véget Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek a 30 éves háborúba történt bekapcsolódása. 1619 őszétől a nagybányai bányavidék a nagy fejedelem ellenőrzése alá került. Az 1622-es nikolsburgi szerződésben ezt az állapotot a Habsburg ház is elismerte, majd az 1626-os pozsonyi béke alapján a nagybányai pénzverőházhoz tartozó összes bányajavak a Bethlen család tulajdonába kerültek. A családnak ezt a jogát I. Rákóczi György is tiszteletben tartotta és csak Bethlen István és Bethlen Péter halála után, (egyenes ágú férfi örökösök hiányában) kerültek a fenti javak a fejedelmi kincstár tulajdonába. És ezt a tulajdonos váltást 1647-ben III. Ferdinánd király is elismerte.(59) A bányászat viszonylagos fellendülése A fennebb jelzett tulajdonjogi változások legelején Bethlen Gábor a Herberstein okozta káros gazdálkodást megelégelve, ennek bérletét megszüntette. 1620 május elsejei kezdettel a nagybányai pénzverőház és a hozzá tartozó bányák, zúzok és kohók bérletét Nagybánya városa szerezte meg.(60) A város a bérletért évi 2.000 tallért fizetett a fejedelmi kincstárba. Ezenkívül vállalta, hogy a Herberstein idejében tönkrement épületeket és eszközöket felújítja. A nagyobb költségek esetére a fejedelem külön segítséget ígért, de a három évig történt bérlete idején a város semmit sem élvezett ebből. A szerződés kétszeri meghosszabbításának leteltével a Nagybánya környéki bányákat Bethlen Gábor haláláig saját embereivel, mindenekelőtt az Erdély szerte jó szakembernek és gondnoknak ismert Filstich Péterrel, műveltette. 1630 március elsejétől 1636 decemberéig a Bethlen Istvánnal kötött szerződés alapján ismét