Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A rablógazdálkodás kiteljesedése a Herbersteinok és Lisibonok alatt

A rablógazdálkodás kiteljesedése a Herbersteinok és Lisibonok alatt 1583-ban a Nagybánya környéki bányavidéket újabb küldöttség kereste fel. A két megbízott, Antonius Possequinus illetve báró Herberstein Felician azért látogattak a körzetbe, hogy egy nagyméretű csereakció lebonyolításában segédkezzenek. A szatmári vár és a hozzátartozó váruradalom a Báthori család tulajdonában volt. A Habsburgpártiak katonai stratégiai elképzeléseiben az említett várnak nagy és fontos szerep jutott. Hogy ezt megszerezzék, bizonyos keretek között hajlandók voltak Szatmárért cserébe a Nagybányát és a hozzátartozó kamarai javakat a Báthori családnak átadni. A közvetítés és az előkészítés idején a Báthori párti Herberstein báró arra törekedett, hogy a császárnak vagy a császári kamarának szóló jelentéseiben Nagybánya és vidéke bányászatának jelentőségét minél inkább csökkentse. Ezért az itteni bányászat jövőjét bizonytalannak festette, ahol a müveléshez szükséges befektetések megtérülésére nincs garancia. A ravasz Herberstein azonban ennek ellenkezőjéről volt meggyőződve. Ezért alig fejeződött be a csereakció, amikor a korábbi erdélyi fejedelemből lengyel királlyá előlépett Báthori Istvántól a Nagybánya környéki kincstári bányákat, a hozzájuk tartozó zúzókkal, kohókkal és a pénzverési joggal együtt bérbevette. A bérletért nagyon magas összeget, évi 33.160 tallért fizetett. Két év múltán, amikor Herberstein az erdélyi sóaknákat és fémbányákat személyesen látogatta meg, az Erdélyben tapasztaltakat a nagybányaival hasonlította össze. Állítása szerint Nagybánya körzetében az ércek mosása és olvasztása az év bármelyik szakában egyformán, megállás nélkül történik. Ezek a dicsérő megállapítások vajon ismét csupán az erdélyi helyzet ócsárlása céljából születtek? Lehet. Tény viszont, hogy a tervekben szereplő erdélyi bányajavak bérlete nem valósult meg, 1586-tól csupán a kapniki bányák bérletére kötöttek újabb szerződést. Az egyezséget egyelőre csupán három évre kötötték, melynek értelmében Herberstein Kapnikért évi 200 gira ezüstöt fizet a Báthori családnak. Egy évvel későbbi javaslatában Herberstein újabb 50 gira ezüstöt ajánl, ha a szerződést 12 évre meghosszabbítják és a kapniki bányajavak mellé az ezekhez tartozó falvakat is megkapja. Az új megállapodást bizonyára meg is kötötték, mert egynéhány, a Kapnikpatak völgyében fekvő falu, Bethlen Gábor idejéig a hasonnevű helység bányáihoz tartozott. Az öreg Herberstein báró azonban rövidesen meghalt. Sigismund és Friederick nevű fiai az 1592-1598 közötti időszakra új bérleti szerződést kötöttek(55) és ezt is valószínűleg újabb hosszabbítás követett. Mindenképpen 1600-ban még ők a bérlők. De már csak rövid ideig. Az új bérlő Gerhardus Lisibona, aki még elődeinél is inkább arra törekedett, hogy a kezére került bányajavak után minél nagyobb hasznot húzzon. A kincstári bányák müvelése mellett néhány magánbánya felé is kinyújtotta a kezét. Ebből kifolyólag is sok konfliktusa és hosszú évekig tartó pereskedése is ismeretes. Előbb Nagybánya város tanácsával folytatott pereskedéséről szólunk. A nézeteltérés a két bányaváros (Nagybánya és Felsőbánya) bíráskodási jogának Lisibona általi megsértése miatt robbant ki. Ez a per 1612-ben egyezséggel ért véget, melyben Lisibona is elismerte, hogy a városi polgárok egymás közötti, valamint a polgárok és Lisibona emberei között felmerült peres ügyekben egyedül a városi tanács által választott bírói szék illetékes. Másrészt leszögezték, hogy bármilyen, a bányászattal és ezzel