Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - Mélyponton. Kísérletek a felülemelkedésre

Ezek a tények és jelenségek a környék bányászatának kezdeti felélénkülését jelzik. Erre utalnak Feigel Péter és Sallius János bányabiztosok 1573 nyarán készült jelentései is.(52) A két megbízott újból a szepesi kamara felkérésére látogatta meg a nagybányai, ilobai, felsőbányai, kapnikbányai és a misztbányai bányákat. Misztbánya határában két működő bányát is találtak, azonban a kapniki, valamint a nagybányai Nagyverem (Magna Fodina) és a körülötte lévő magánbányák is még mindig kihasználatlanul álltak: mind a kapniki, mind pedig a Nagyverem nagy része víz alatt volt. Két évvel korábban ugyan a nagybányai főtárót illetően még azt jelentették, hogy ebből 447 ölnyit sikerült kitisztítani és vízteleníteni, csupán a belső 224 ölnyi rész maradt még részben beomolva, részben vízzel elöntött állapotban. A Nagy verem ezen válságos helyzete a körülötte fekvő magánbányák működését is lehetetlenné tette. A szakértői javaslat szerint a Nagyverem víztelenítésére „machinákat" kell felszerelni és ezek költségére 300 forint megelőlegezésre (kölcsönre) van szükség. A két bányabiztos megítélése szerint sok bajt okoz a bányaműveléssel kapcsolatos jogszabályok nemismerése is. Ez utóbbi vonatkozásban a kapnikbányai és a nagybányai helyzetre utalnak. A kapniki bányák víztelenítését mindenekelőtt a felsőbányai bányagazdák és a Báthori család közötti jogvita nehezíti (az itteni bányákat mind két fél magáénak vallja). Nagybányán pedig a városi tanács és a Bornemissza kamaraispán közötti ellentétek miatt a tanács a kamaraispánt bepanaszolta. Ennek ellenére, főként a vidék magánbányái szorgos munkához láttak, de ezek helyzetét a beváltás körüli nehézségek hátráltatják. Felmérésük szerint a körzetből az elmúlt évben 16.000 forintnyi értékben történt beváltás. A választási tevékenység azonban évi négyre csökkent, a váltóhivatalnak pedig csak 4.000 forint áll rendelkezésére, hogy a két választás közötti beváltásokat eszközölje. Ez az összeg azonban kevés, mert ahhoz, hogy a beváltás problémamentes legyen és időközben az arra rászorulók részére a kincstár esetleg előleget is tudjon biztosítani, a meglévő összeg mellett még 5.000 forintnyi készpénz készlettel kellene rendelkeznie.(53) A Szepesi kamara, annak ellenére, hogy a fenti kérelmeket jogosaknak vélte, vajmi kevés pénzt tudott biztosítani. Más téren azonban nem zárkózott el a segítségadás elől. így 1579-ben Kozlia Péter, de Keorckeoff és Krakker György a Láposbánya körzetében ejtett nagyobb méretű beruházásaik fejében egy évi szabad nemesfémértékesítési jogot szereznek, majd ennek letelte után minden beváltott ezüst márka után 7 forintot kapnak. A Nagybánya melletti Tótfalu határában két krakkói lakos bányát vásárol. Külföldi vállalkozó által történt ilyen tőkebefektetés első ismert esete ez körzetünkben. A bányászati tevékenység fellendülésével függnek össze azok a szabályrendeletek is, amelyeket a felsőbányai tanács közvetítésével bocsátottak ki. A város körzetében 1581-ben a következő magánbányák működtek: Vant, Enteresz, Tomoz, Kalicer, Céh, Kapu, Leves, Fudor és Farkas. Mindenik élén egy-egy felvigyázó (huttman) állott.(54)