Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUCKORBAN

Hellenbach bányagrófot örökre meggyülölték, és a Rákóczi szabadságharc is elvesztette támogatását a bányavárosokban. Az alsó-magyarországi bányavárosokra a legnagyobb csapást a trencsényi csata elvesztése jelentette, amikor a császári csapatok előrenyomultak, és Rákóczi hadainak ki kellett vonulni a bányavárosokból. A kurucok Hellenbach utasítására minden értéket igyekezek elszállítani a bányákból, a berendezéseket összetörve, a bányákat vízzel elöntve hagyták hátra. Rákóczi véglegesen elveszti az alsó-magyarországi bányák jövedelmét, de a már korábban is gazdaságtalanul működő aknák olyan műszaki állapotba kerülnek, hogy helyreállításuk hosszú időt és nagy befektetést igényelt volna. Még az Erdélyben és Partiumban gazdaságos és viszonylag jelentős aranymosásból származó nemesfém részben pótolhatta volna azt a kiesett bevételt, de a zavargások miatt a fémek szétválasztásához szükséges higany és ólom beszerzése igen nehézkes volt, ezért alig jelentett valamit a felkelés katonai költségeinél. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Rákóczi egyetlen lehetőségként saját birtokán a telkibányai bányák fellendítése érdekében minden megpróbált. Sok reményt fűzött az itteni bányászathoz annak ellenére, hogy tudta, az elérhető jövedelem a felvidéki bányákhoz viszonyítva a korábbi évek tapasztalatai alapján is csak szerény lehet. A 18. század első éveiben Telkibányán már folyt a bányászkodás, amint a Felvidéken, itt is német bányatisztek és szakemberek vezetésével. Rákóczi csak úgy látta biztosítva, hogy a bányák jövedelme a kezében marad, ha híveit bízza meg a felügyelettel. 1709-től a család egyik leghűségesebb emberét, Francesco Paresit, a magyar ne-