Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUCKORBAN

vén Párisi Ferencet küldi el Telkibányára. Dr. Párisi Ferenc olasz származású, jó hírű orvos volt, aki a 17. század utolsó éveiben Konstantinápolyban élt, és Rákóczi kinevezte édesanyja, a Törökországban bujdosó Zrínyi Ilona fejedelemasszony és Thököly Imre nikodémiai udvari orvosává. Párisi doktor nyolc éven keresztül, 1703-ban történt haláláig szolgálta híven a fejedelemaszszonyt. Halála után Rákóczi édesanyja iránti kegyeletes emlékből Magyarországra hozatja és Munkácson áll továbbra is a család szolgálatában. Párisit igen megkedvelik Munkácson, különösen akkor, amikor jó hírnévre tesz szert a század elején kezdődő pestisjárvány idején. Mint abban az időben más orvos is, igen jártas volt a kémiában, az ércek elemzésében és feldolgozásában. Ezért bízta meg Rákóczi a telkibányai bányák felügyeletével és vezetésével. Párisi Ferenc igen nagy ambícióval kezdte el munkáját Telkibányán és hamarosan eredményt ért el, müvelésre alkalmas, gazdag érctelért talált, de foglalkozott az ércek feldolgozásával is, hiszen igen sok nehézséget okozott, hogy az ércet Szomolnokra kellett szállítani kohósításra. Az olasz orvos kedvező jelentése alapján Rákóczi Hellenbachot is Telkibányára rendelte, aki az újonnan kitermelt ércből egy aranygolyóbist is készített, talán annak bizonyítására, hogy a kohósítást helyben is el lehetne végezni. Megállapította, és jelentésében Rákóczival közölte, hogy az ércfeldolgozás akadálya a kevés zúzómü, a meglévőket sem lehet működtetni víz hiányában, mivel a bányászzendülések alatt a víztározókat megrongálták. Elrendeli ezeknek a helyreállítását és egy új gátnak az építését is. Sajnos az okmányok nem említik, hogy melyik bányában folyt a termelés, és hol voltak a zúzómalmok