Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUCKORBAN

nyamester kérelemmel fordul Selmec város tanácsához, hogy az éhínség csökkentésére sürgősen utaljon ki 100 köböl búzát a kincstári bányák részére, amit azonnal megkapnak. A rossz gazdasági viszonyok mellett meglazult munkásfegyelem miatt bekövetkezett a bányamunkások lázadása 1707. szept. 26-án, ez nagy riadalmat keltett Selmecbányán. A munkások feldúlták a bányahivatalokat, betörtek a boltokba, feltörték a társpénzládát és szétosztották a tartalmát az ott őrzött relikviákkal együtt. Amikor Rákóczihoz és a Gazdasági Tanácshoz Nag}'bányáról, Selmecbányáról, Szomolnokról, Rozsnyóról, Telkibányáról egyre érkeznek a panaszos beadvá-nyok, a fejedelem elrendeli, hogy fizetésük egy részét e/list pénzben kapják meg. (42) A kiéhezett bányászok elégedetlensége oda vezetett, hogy 1707. okt. 3-án Szélaknán megtagadták a bányába való leszállást és a berendezések összetörésével fenyegettek. Hellenbach bányagróf karhatalmat vett igénybe, és Neumann alezredest 400 felfegyverzett katonájával kivezényelte, és velük maga is kivonult. Amikor a munkások a katonákat fegyverrel és kődobálással megtámadták, Hellenbach a tömegbe lövetett, ahol 15 vezető munkásvezér meghalt és 30 ember megsebesült. A bányászokat csak nehezen lehetett ismét munkára kényszeríteni. Ekkor került sértetlenül vissza a társláda és a többi bányászjelvény a régi helyére a bányabíróság épületébe. Szomolnokon 1709. június 15-én a zendülés oda vezetett, hogy a munkát teljesen beszüntették, a szállító berendezéseket szétvagdalták, és az aknába dobálták. Itt a katonaság nem avatkozott a zavargásba. A zendülések leverésének nem sok eredménye lett, sem a vállalkozóknak, sem a bányászoknak nem használt.