Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUCKORBAN

körülmények között nem csoda, ha azt a véleményt hangoztatták, hogy „egy tokaji hegy több hasznot hoz és többet ér minden bányánál". (41) Talán ez vigasztalást jelenthetett Rákóczinak is, hiszen a birtokán termett híres tokaji bor külföldön igen jó fizetési eszköznek bizonyult. Sok nehézséget jelentett, hogy Rákóczi katonái nem voltak, oépszerűek a bányavárosokban, nemcsak azért, mert az ellátásuk, a már amúgy is elszegényedett lakosság terheit növelte, hanem mert a városlakók túlnyomórészt, a bányatisztek és bányafelügyelök pedig teljes egészében német származásúak voltak. A feljegyzések szerint a bevonuló felkelő csapatoknak annyi jövedelműk volt, amennyit a német lakosoktól tudtak zsákmányolni, holott az ellátásukról a megyének kellett volna gondoskodni. Ezek a tények késztették Rákóczit arra, hogy a bányák vezetésére saját embereit állítsa be. Ekkor került a bányák élére Hellenbach János is, akit Rákóczi pénzügyminiszterének neveztek, aki bizonyos tökével is részt vett a bányászatban és ö irányította a fegyverbehozatalt, marhaimportot és a pénzverést. A bányák vezetői elkeseredésükben elhatározták, hogy a kincstár tulajdonában lévő bányákat elpusztítják, az épületeket felégetik. E romboló munka végrehajtására Bercsényi Miklós vállalkozott, aki 1707 februárjában 50 lovassal Selmecbányára érkezett. Hell Máté Kornélnak, a híres bányagépmesternek sikerült a rombolást megakadályozni, és a bányákat megmenteni egy kidolgozott terv bemutatásával. Áprilistól már a bányászok sem fogadják el a rézpénzt fizetési eszközül, a zavargások és a munkabeszüntetések egyre jobban elterjednek. Egyre több volt az éhség okozta betegség, mint a lassan közelgő pestis előhírnöke. A bá-