Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM - A Veresvízi bánya pusztulásának legendája

Sajnos Tompa Mihály nem látta, nem ismerte a parókián lévő protokollumot, hanem e történet felvidéki változatát vette alapul. Különben nem hagyta volna ki a legszebb, leglíraibb részét, az özvegyasszonyok megvendégelését és nem 300, hanem 360 bányász haláláról írt volna, ami a protokollumban, mintegy megerősítve, számmal és betűvel is feljegyzésre került. E történet valódiságát, hitelességét érdemes megvizsgálni az utóbbi évtizedekben felkutatott adatok felhasználásával. Mindenekelőtt meg kell állapítani, - ez bármennyire illúzióromboló egy olyan bányavidéken, amelynek történetét egy ilyen szép legenda tette romantikussá, hogy Telkibánya környékén soha nem volt olyan fejtési üreg, földalatti bányászati létesítmény, vagy bánya, ahol egy időben 360 ember dolgozott volna. De azt is meg kell állapítani, hogy e legenda adaptálásának meg voltak a tényleges okai. Ma már kutatásokkal alátámasztható, hogy volt egy földmozgással kapcsolatos katasztrófa Telkibányán, amely több ember halálát és a bányászat hanyatlását okozta. E legenda több bányavidéken különböző változatban ismeretes. Agricola világhírű könyvében, amellyel 1550ben készült el (27), egy hasonló katasztrófát ír le, amikor Goslar mellett a Rammelsbergi bányában omlás történt a krónika szerint „annyi ember vesztette életét a lezúduló kőzettömeg alatt, hogy egyetlen napon 400 asszony lett özveggyé. " A Rammelsbergi bányászat a 15. század közepén megszűnt. Lazarus Ercker híres német kémikus az 1580-ban megjelent könyvében a goslári bánya szerencsétlenségét, mint 1376-ban megtörtént eseményt az alábbiak szerint írja le: ,^4z idő tájt a bánya egyszerre beszakadt és