Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM - A Veresvízi bánya pusztulásának legendája

egyetlen napon negyedfélszáz asszony özvegy lett, akik a bánya előtt férjeikei siratták." Mindkét szakember azonos forrást használhatott. E bányavidéken tömzsös fejtésmódot alkalmaztak, ahol egyszerre több száz bányász is dolgozhatott, egy ilyen fejtési üregnek a beomlása okozhatott tömeges szerencsétlenséget. Mindkét feljegyzés az özvegyeket emeli ki, ugyanúgy, mint a telkibányai protokollum. Ercker műve tankönyv volt a Selmeci akadémián, így egy ott végzett telkibányai bányatisztnek is szerepe lehetett e történet terjesztésében. Körmöcbányán is egy hasonló történet ismeretes, amely szerint 1443-ban igen gazdag aranytelérre leltek. Annyira csábította a bányászokat az arany, hogy sokan pünkösd ünnepén is leszálltak a bányába, bár az idős bányászok ezt bűnös cselekedetnek tartották. A fiatal vájárok nem törődve az intő szavakkal, bepálinkázva igen vigan voltak és még a hegyi manót is gúnyolni kezdték. Többen nem vették figyelembe a műszak végét jelző felhívást, és amikor az egész bányarész leszakadt, sokan ottpusztultak. A bányászok „vére" még sokáig folyt a táróból. Az 1443-évi földrengés tényét a selmeci dokumentációk is igazolják. A körmöci legendáról hiteles feljegyzés nem áll rendelkezésre, mivel a bánya levéltára 1777-ben, egy tűzvészben megsemmisült. (30) Feltételezhetően itt is egy tömzsfejtés leszakadásáról lehetett szó, ugyanis még mai napon is tudni vélik a lakosok, hogy melyik omlásról van szó. Hasonló történet ismeretes Selmecbányáról, Újbányáról, Nagybányáról. Hasonló bányakatasztrófa leírása a magyar szak- és szépirodalomban is megtalálható. Ipolyi Arnold a „Magyar Mythologia" című munkájában több esetben említi a telkibányai eseményt, a halotti táncot régi, kulti-