Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA KIRÁLYI BÁNYAVÁROS VIRÁGKORA

stílusban íródott, sokkal inkább a bizalmat és a királyi védelmet tükrözi. Ez különösen fontos volt abban az időben, amikor az Árpádház utolsó uralkodói alatt viszályokkal és torzsalkodással volt tele az ország. A király határmegerősítő rendeletének néhány részletét is érdemes közölni: Mi Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya, emlékezetül adjuk és jelen levelünkkel tudatunk mindenkit, akit illet, hogy Mari nus mester Telkybánya hegyének igazgatója és urberariusa, a maga és az összes telkibányai polgárok, vendégek és bányászok nevében felségünk elé járult és kérte, hogy küldjük ki hites és hozzáértő embereinket a város színhelyére a békés és szükséges határok kijelölésére, és felállítására. Mi az ország jó, helybehagyott szokásjogi törvénye szerint óhajtottunk eljárni, amint felségünknek kötelessége is, megparancsoltuk híveinknek, tudniillik a szepesi egyház káptalanénak, hogy küldjék ki tanúbizonyságul hites és alkalmas emberüket, aki előtt Miklós mester és Petenchnek, ajtónállóink mesterének fia és Zulusi Pál plébános úr hites tag, szeretett híveink, általunk azzal a különleges megbízatással kiküldve állítsák fel, rendezzék el és jelöljék ki Telkibánya bányavárosnak határait, határjeleit örök időkre. Azután a határjelek sorsát az egész ténykedés lefolyásával együtt hűségesen írjátok meg Felségünknek. Végül híveink a szepesi káptalan meg is írta a következőket. ...azokat a határokat, amelyeket a határvizsgálatra kirendelt emberek, a káptalantól kiküldött tanúbizonyság jelentésében az említett oklevél tartalmának előírása szerint és a fönt nevezett embereink hűséges vallomása