Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A MAGYAR BÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVSZÁZADAI - Az Árpádkori bányászat

Az Árpádkori bányászat Az Árpádkori nemes- és színesfémtermeléssel és ennek bányászati vonatkozásaival kapcsolatban is az újonnan megjelent bányászattörténet ad megbízható tájékoztatást, amelyből az alábbiak emelhetők ki. (15) Közvetlen, külső forrásból származó adataink néhány mondatos beszámolói, nyugati és keleti utazók és kereskedők fönnmaradt feljegyzései jelzik, hogy a 12. században megélénkül az európai érdeklődés hazánk iránt, elsősorban az aranynak és ezüstnek köszönhetően. Az 1130 körül megindult osztrák pénzverés csak a magyarországi ezüstre alapozhatott, az e századból ismert bécsi, hainburgi, steini, stb. vámszabályok a Magyarországról behozott, arany, ezüst és réz tételeit rögzítik. A regensburgi, kölni, sváb-földi, flandriai, stb. kereskedők Bécset megkerülve jönnek Magyarországra aranyért, ezüstért, és a szepesi réz toruni lengyel kereskedők kezén jut el Krakkó-Danzig útvonalon Németalföldre. A behozott fémek között a szinte kizárólagos ólom mellett esetleg vas és acél áru is szerepel. A korabeli nemes- és színesfémkohászati technológiában az ólom nélkülözhetetlen volt, és a szerény hazai ólomkészletek nem biztosították akkor a nyilván nagy volumenű termelést. A 12-13. század fordulóján Anonymus és a külföldi utazók beszámolnak az elterjedt aranymosásról. II. András 1217-ben Velencével kötött egyezménye egyrészt biztosítja a magyar arany vámmentességét odakint, másrészt a velencei kereskedők jelentős kedvezményeket kapnak Magyarországon - többek között - az ezüst fölvásárlására, és a 13-14. századi firenzei aranypénz, a florenus veretes szintén magyarországi aranyon