Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A MAGYAR BÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVSZÁZADAI - A honfoglalás kori bányászat

kapcsolat bizonyítékai több Árpádkori templom bizánci jellegű freskó díszítései, amire jó példa a közeli vizsolyi templom is. Feltételezhető, hogy a kalandozások rablóhadjárataiban elsősorban a harcosabb, vállalkozó kedvű törzsek vettek részt, akik a Kárpát-medencét nem tartották végleges szálláshelyüknek. Talán ez a különbség okozta még István király idejében is a keresztyén és a pogány törzsek közötti viszálykodást. Források hiányában soha nem lehet tisztázni, hogy a honfoglaló magyarok törzsei hogyan vettek részt az akkor átmenetinek tekintett, de az utóbbi évezredben kiderült, utolsó hazafoglalásban. A már ismertek mellé a jövőben is születhetnek különböző, sok esetben fantasztikus elméletek, de ezek újabb források és újabb bizonyítékok nélkül nem viszik előre őstörténetünk ismereteit. A viszszavonulások, a sereg és nép megmentése, majd rövid időn belüli újra rendeződése sokkal reálisabb és emberibb elmélet, mint a sorozatos győzelmek és nagy rablások utáni teljes felmorzsolódás. A művelés alatt álló területek megszerzése nyilván tudatos foglalás. A későbben megtalált, bányászati tevékenységre alkalmas ércelőfordulások, amelyekről a telérkibúvások, patakmedrek, torlatok árulkodtak Körmöcbánya, és Újbánya vidékén, a gömöri és abaúji területeken, a liptói részeken, Nagybánya bortermelő hegyoldalain lehetőséget kínáltak a bányászatra, amit egy kitűnő szervező hajlammal megáldott uralkodó tagjai nem hagyhattak figyelmen kívül.