Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A MAGYAR BÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVSZÁZADAI - A honfoglalás kori bányászat

központi vezetése már évszázadokkal korábban, nemcsak tisztában volt e két ősi mesterség jelentőségével, hanem intézményesen, szervezetten gondoskodott a fejlesztéséről, illetve termékeik folyamatos beszerzéséről, így a vastermelésről, kősóellátásról és a nemesfémek folyamatos biztosításáról is. A közismerten igen magas színvonalú ötvösség és a jelentős kovácsmesterség e nélkül elképzelhetetlen lett volna. Nem lehet véletlen, hogy az ország 10. századi megszállása során szinte valamennyi bányászkodásra alkalmas terület, illetve művelt bánya a fejedelmi család birtokába került. Három írásos emlék is utal őseink 10. századi bányászati tevékenységére. 953-ban a morvákkal együtt csehországi ezüstbányákat foglalnak el a Zdiari-hegységben és azokat 10-20 esztendőn át saját hasznukra műveltetik. Érdekességként jegyezték föl, hogy a magyarok bányászathoz-kohászathoz értő embereket vásárolnak, holott eladóként szoktak szerepelni a rabszolgapiacokon. A fejedelmek korábban rendszeresen szállítottak ezüstöt az orosz területekre. Wenzel Gusztáv történeti munkájában (1) ismertet egy régi feljegyzést, amely szerint „A híres cseh ezüstök idevonzottak a morvákat és a morvákhoz csatlakozott hunokat, 953-ban olyan dühös vonulást kezdtek, hogy a kevés hadú Boleszlavusz fejedelem nem tudott ellenállni, hanem várába vonult", később az összes környékbeli bányákat birtokba vették majd Prága után messzire előretörve várost alapítottak. Rengeteg kiontott vérrel és nagy üggyelbajjal, számos csatával verték ki a Moraviát dúló jövevény magyarokat. Az újabb kutatások szerint a honfoglaló magyarok egyes törzsei már ismerték a bizánci keresztény kultúrát, hiszen élénk kereskedelmi kapcsolatot alakítottak ki. A Érc- és Ásványbányászati - Múzeum Könyvtára A ' Rudabánya Í19 5g