Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A MAGYAR BÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVSZÁZADAI - A honfoglalás kori bányászat

becslése szerint a római uralom másfél évszázada alatt 100 tonna aranyat termeltek ki elsősorban Dácia területéről. Néhány történész feltételezi, hogy a rómaiak a Kárpát-medence északi részén, így Telkibánya környékén is folytattak bányászatot, de ennek semmi tárgyi vagy írásos nyoma nincsen. Ennek az állításnak az is ellene szól, hogy a birodalom határa nem terjedt ki erre a területre, azért mert az itt lakó népek nagyobb ellenállást tanúsítottak. Erdélyben akár a folyók medreiben, akár a föld alatt olyan gazdag lelőhelyeket találtak, amelyeket a birodalom rabszolgáival könnyen kitermelhettek. A 17. században nagyüzemi viszonyokkal és módszerekkel újjáinduló bányászat elsősorban a felhagyott római vágatok újranyitásával indult meg az Erdélyi Érchegységben. Sem írásos, sem régészeti emlékeink nincsenek a római kor utáni bányászatról annak ellenére, hogy a bányászat tovább folyt, hiszen a nemesfémek jelentősége, fontossága egyre inkább felértékelődik, a kősó pedig a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen ásványi termékké válik. A honfoglalás kori bányászat A népvándorlás és a honfoglalás bányászatával és fémművességével kapcsolatban számos feltételezésre és legendára alapuló téves elmélet született. Ezzel kapcsolatban a legtárgyilagosabb, minden hazafias érzelmi futöttségtől mentes korszerű értékelés A Magyar Bányászat Évezredes Története III. kötetében olvasható (15), amely az alábbiak szerint foglalható össze: A népvándorlás hullámaival nyugatra sodródó őseinket nem érte felkészületlenül a Kárpát-medence gazdag bányászati-kohászati hagyománya és lehetősége. Népünk