Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

VERES PATAK (Tompa Mihály verse)

VERES PATAK Hol Telkibánya bércein lebeg Bozótos erdő kétes árnya, S a fejsze egyhangúan döng, kopog, Odvas bükkök tövébe vágva; Hol, vén fukar módjára a bérc Sziklás ölébe rejti kincseit, S megátalkodva állja, tűri A kutató bányász vas-ékeit: AII Kányahegv. Itt hajdanában. Arany- s ezüstre vitt a gazdag ér; Öléből most forrás buzog fel, Veres habokkal, mintha volna v é r. Lelkem varázs fuvallat éri, Állván a bércen s a patak felett; S ím titkos ajk susog fülembe, Csodás regében ó történetet. Miként a hangya, nyárszakában. Dolgozva hemzseg lyuklakában, Ifogv megrakott tárháza légyen, Ha vihar fog dühöngni télen : Régente e bérc mély ölében Úgy hemzsegett az ember épen; A bánya népe éj-naponta Érces sziklát fe szíté, onta. Az ember kincs után sóvárog. S ha intnek a csábos sugárok: S íegjárja a mély tenger ágyát, Es fúr sötét hegvekbe ' bányát.