Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

VERES PATAK (Tompa Mihály verse)

E bérc igen dúsan fizette, I fogy élve benne eltemette Magát a bányász; s merre vágott. Elé ezüst s arany sugárzott. Es szombaton, déltől napestig Dolgozhatott saját kezére; Szorgalma addig amit ásott: Az lön egy héti munka-bére. Epen kondult a dél harangja, - A bérceken széttör\>e hangja; S a hét utolsó napja lévén, Moraj támadt a bánya mélyén. Szerencse fö l! harsogva zengett; A bérc repedt, a szikla rengett Fir ős karok súlyos csapásán, Forogyán bennök tompa csákány. A munka folyt nagv szenvedéllyel, A kincs sóvár, lázas dühével; S a dú/ást gyakran abba hagwán, Civódtak hitvány ércdarabkán. De aki ül kincsén sötéten, Harag gyúlt a szellem szemében; S megutálván e kapzsi népet. Barlangja ajtaján kilépett S kiket kincsén kapkodni látott: Nagv boszúsan köztök megállott; S hogv ellenségit elveszítné. Hatalmas karját szé't/eszíté... Az érc fenn estimára kondult.