Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A MAGYAR BÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVSZÁZADAI - Őskori bányászatunk

A MAGYAR BÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVSZÁZADAI Őskori bányászatunk Telkibánya bányászatának kezdetével kapcsolatban semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A környék már a neolit kortól lakott volt, lakói szerszámkészítésre használták az itt található obszidiánokat. Erre utalnak Telkibánya környékén, Árkán, Kékeden, a Lapis-patak völgyében talált pattintott eszközök és a műhelyek nyomai. Konkrét adatok vannak arra, hogy a későbbi korokban a bronzkor népei már használták kezdetleges edények készítésére a környék kaolinjait. Ennek bizonyítékai a rátkai kaolinbányában megtalált szarvasagancs szerszámok, amelyek egy felszín közeli betömedékelt bányából kerültek elő. A fémből készült fegyverek, szerszámok tömegesen négyezer esztendeje tűnnek fel a régészeti leletekben. A TokajHegyalján talált gazdag bronzkori leletek, amelyeknek csak egy része helyi eredetű, is azt bizonyítják, hogy már ebben az időben is használták és feldolgozták a terméselemek formájában megtalálható fémeket. Telkibánya bronzkori népeinek nyomait az utóbbi években feltárt Cser-hegyi sáncvár őrzi, amelyről közlemény először 1997-ben készült (14). A sánccal körülvett terület hossza 780 m, legnagyobb szélessége 300 m. Ideje a környék többi őskori sáncvárához hasonlóan a későbronzkorra tehető. Erre a korra többnyire magas fekvésű, nagy kiterjedésű sáncvárak a jellemzők. Homály fedi nemcsak Telkibánya, de az egész Felvidék honfoglalás előtti bányászatát, konkrét adatokkal csak a római korból rendelkezünk. A rómaiak a Kárpát-medencében igen kiterjedt bányászatot találtak. A történészek