Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI NEMESÉRCBÁNYÁK KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETE

részletes összefoglalót e területről, meghatározva a telkibányai ércesedés helyét a harmadkori kárpáti vulkáni koszorúban. Az első részletes földtani térképet Szabó József készíti el és adja ki Tokaj-Hegyaljai Albumában 1867-ben (10). Több tanulmányában foglalkozik Tokaj-Hegyalja környékének földtani viszonyaival és a telkibányai ércesedéssel. Tóth Mike, a híres mineralógus az 1882-ben kiadott „Magyarország ásványai" című munkájában leírást ad a telkibányai nemesércekről és kísérő ásványairól. Wendeborn G. T. brádi bányamérnök a frankfurti bányászati központ megbízásából 1905-ben végez geológiai vizsgálatot Telkibánya környékén. Elemzéseket végez az akkor hozzáférhető telérek nemesfémtartalmával kapcsolatban. Javaslatot tesz egy Ny-K irányú haránt táró létesítésére. Az első világháború után Magyarország elvesztette ércbányászatának 98%-át, kősóbányászatát pedig teljes egészében. A kormányzat keresi a lehetőséget az országhatáron belül az ipar fémigénynek a kielégítésére, új lelőhelyek feltárásával és a korábban felhagyott bányák újranyitásával. A trianoni békediktátum következtében két működő ércbányánk, a rudabányai vasércbánya és az 1917-ben termelésbe állított úrkúti mangánércbánya maradt meg. A recski ércbánya ebben az időben csak időszakosan készletre termelt. Az állam jelentős erőfeszítései az újabb érctelepek felkutatására nem jártak sikerrel. A szarvaskői, börzsönyi, cserháti színesérc kutatások is eredménytelenül zárultak. A felső-dunai és a dráva-murai aranymosás nagyüzemi kísérletei kudarcot vallottak. A gyöngyös-oroszi színesérc és az eplényi mangánérc kitermelését a kedve