Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI NEMESÉRCBÁNYÁK KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETE

zötlen értékesítési lehetőségek akadályozták. A kiaknázható kősó-lelőhelyek kutatására vonatkozó remények is alaptalannak bizonyultak. A két világháború közötti időben egyedül az 1926-tól fejlődő bauxit bányászatunk volt számottevő. (11) Telkibánya környékén is megélénkült geológiai tevékenység és kutatás. Hazánk leghíresebb geológusai tanulmányaikban igen eltérően számoltak be a bányászat lehetőségéről. A Pénzügyminisztérium bányászati osztálya a legkiválóbb szakembereket, Abzinger Gyula bányafötanácsost, Finkey József és Vitális István főiskolai tanárokat, Lőwy Márton geológust, Pávay Vájna Ferenc fógeológust bízta meg a bányászati lehetőségek vizsgálatával. E bizottság az 1926-ban megadott jelentésében megállapította, hogy Telkibányán feltárt ércvagyon nincs, a kutatásoknak elsősorban a feltételezhetően gazdaságosan művelhető bányarészek megismerésére kell irányulni. Pálfy Móric a telkibányai érces terület egyetlen kutatója, aki a kárpát-medencei arany-ezüst bányák ismeretében a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából 1925-ben végzett vizsgálatot. A mindenre kiterjedő útijelentésében és naplójában megemlíti, hogy olyan emberekkel is találkozott Telkibányán, akik még a 19. század végi bányászatnál ércpörköléssel foglalkoztak. A Pénzügyminisztérium Pantó Dezső bányatanácsost a Bécsi Állami Levéltárba küldi Telkibányával kapcsolatos adatgyűjtésre, amelyről 1927-ben tesz jelentést. A Recskről készült szakvélemények kedvezőbbek voltak, így a Pénzügyminisztérium Recsk fejlesztése mellett döntött. Telkibánya ércesedésével kapcsolatosan a legtöbb geológiai tanulmány Liffa Aurél nevéhez fűződik, aki a