Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUCKORBAN

felállítva. Azt kell feltételezni, hogy az akkori kincstári bányákat művelték. Több gátrendszer, illetve vízduzzasztó ismeretes ebből az időből, ezek közül az Ósva-völgyi többlépcsős vízduzzasztó volt a legnagyobb, ahol a Baglyas-völgyi és a Mária bányák érceit dolgozták fel, valamint a Veresvíz-patak alsó szakaszán működtek ércfeldolgozók. Párisi Ferenc akkor került Telkibányára, amikor már az elégedetlenség olyan nagy volt, hogy a bányászok itt is zendülésre, a munka beszüntetésére és a berendezések megrongálására vetemedtek. Igen nagy feszültséget jelentett itt is a rézpénz bevezetése, valamint az, hogy a német bányatisztek részben vagy teljes egészében visszatartották a fizetésüket, gabona- és egyéb élelmiszer-járandóságukat hamis mérleggel mérték. 1706-ban a telkibányai bányászok is panaszos levéllel fordultak a fejedelemhez és a Gazdasági Tanácshoz, kérve a terhek könnyítését, mert amint írták: „lehetetlen, hogy a bányát is műveljék és Patakra is szolgáljanak" A szomolnokiak és a telkibányaiak mozgalmunkkal csatlakoznak a selmecbányaiakhoz, ebből ered az a mondás, hogy „csak együtt tarcsimk, úgy cselekedgyünk mint Selmecen cselekette-nek ". Párisi Ferenc bányászok mellé áll, igyekszik a német vezetők visszaéléseit megszüntetni, ezekről jelentést tesz Rákóczinak. Nem csoda, ha rövidesen Párisi Ferencet, népszerű nevén az „olasz doktort" Telkibánya jótevőjeként emlegetik. A bányában a munkások már szakmai kérdésekben is csak az ő tanácsát hajlandók elfogadni. Ebből egy bizonyos feszültség adódik. Még Szűcs György, Rákóczi hadbiztosa is így panaszkodott levelében: „... az olasz Doktorral vagyon nagy bajom, mert a