Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

Bevezetés

Bevezetés Az 1950-es években a nagymérvű nehézipar-fejlesztést erőltető szocialista gazdaságpolitika eredményeként számos új ipari létesítmény épült hazánkban. Az ekkor megvalósított három legnagyobb nehézipari beruházás egyike a rudabányai vasércdúsító-mü volt. Tanulmányom - amely eredetileg egyetemi szakdolgozatnak készült - elsődleges célja „a vas és acél országa" kiépítésében, illetve a 20. század második felének ipartörténetében fontos szerepet játszó üzem keletkezési körülményeinek, építésének és üzembe helyezésének, valamint szerves és kiegészítő épületeinek, fő műszaki berendezéseinek a bemutatása, dokumentálása. Teszem mindezt a gazdaság- és a technikatörténet, illetve az ezek határmezsgyéjén fekvő - s mintegy az említett tudományágak összefüggését megvilágító, történelmi ismereteink elmélyítését szolgáló - iparrégészet feladatának, célkitűzésének megfelelően. Mivel dolgozatom témája egy napjainkban már nem működő, s csak részleteiben meglevő üzem históriája, a teljesség kedvéért foglalkozom a dúsítómü teljes üzemmenetének megindulása utáni időszakkal, vagyis Rudabánya ipari tevékenységének 1960-as, 70-es évekbeli bővülésével, majd az üzem bezárásához vezető gazdaságpolitikai eseményekkel, s ennek a jelemé kiható következményeivel is. Ez az áttekintés azonban - a munka elsődleges céljának és jellegének megfelelően - csak vázlatos lehet. Témaválasztásomat elsősorban a Rudabányához és iparához való családi kötődésem, illetve az a meglátásom indokolta, hogy a 20. századi Rudabányának és a település képét, valamint lakóinak életét is nagymértékben megváltoztató ércelőkészítő-müvének a magyar gazdaságban és általában történelmünkben betöltött szerepe mind a szakemberek körében, mind pedig a köztudatban méltánytalanul feledésbe merült. Ennek okát leginkább a rendelkezés-