Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

Bevezetés

re álló források kis számában, illetve azok rendezetlenségében kereshetjük, ami a téma kutatását nehézzé és időigényessé teszi. A dúsítóműre vonatkozó, még nem kiselejtezett iratok ugyanis az üzem egykori irattárában kaotikus rendetlenségben találhatók meg, a Magyar Országos Levéltárban és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban fellelhető dokumentumok mennyisége pedig egy ilyen jellegű munka megírásához nem elegendő. Ezért dolgozatomban az elérhető levéltári források és a főként gazdasági jellegű művek, rövidebb tanulmányok és korabeli újságcikkek mellett leginkább az üzem egykori épületeit bemutató fejezetben - nagyrészt a dúsító hajdani főmérnökének és alkalmazottainak szóbeli közléseire voltam kénytelen hagyatkozni. Tanulmányom mindeddig az egyetlen összefoglaló jellegű munka a vasércdúsító-mű történetéről, ebből a szempontból tehát az ipartörténeti és iparrégészeti irodalomban hiánypótlónak mondható. A későbbiekben adalékul szolgálhat mindazok számára, akik Rudabánya vagy konkrétan a vasércdúsító-mű történetével bővebben kívánnak foglalkozni. A település 20. századi ipari tevékenységére vonatkozó eddigi ismereteink kiszélesítését szolgálná, ha rendezésre kerülnének a rudabányai irattárban még meglevő anyagok. Feltételezésem szerint témánk szempontjából sok újdonsággal szolgálhat az Országos Tervhivatal iratanyaga, melyet a Magyar Országos Levéltárban őriznek, de mivel anyaggyűjtésem idején éppen rendezés alatt állt, sajnos nem volt módom az átvizsgálására. Remélem, hogy a közeljövőben majd erre is sor kerülhet.