Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

királlyának élete..., amelynek szövegébe saját elmélkedéseit és gondolatait is beleszőtte. A könyv 303. oldalán levő verses betét két utolsó sora így szól: „Én sem kívánkozom Király Udvarába, Inkább az Aktelki setét Baradlába." Az olvasók tájékoztatására jegyzetben közli a következőket: „Tekéntetes Nemes Gömör Vármegyébe vagyon egy Aktelek névű Falú, ennek határába vagyon egy magas kő-szikla, melly alatt egy olly barlang vagyon, a'mellyben sok ezer ember férhet, ezen barlangnak neve Baradla, a' bé-menetel igen szűk. Magam-is voltam benne." Teleki Domokos gróf (1773 Sáromberke - 1798 Marosvásárhely); a neves erdélyi család tagja; a bécsi és bp.-i egyetemen tanult, elsősorban az ásványtan érdekelte; beutazta Ny-Európát, majd Mo.-ot, utóbbiról 1796ban könyvet jelentetett meg. Az 1793 júniusában megkezdett felvidéki utazása során járt a barlangban. Erről könyvében így számol be: ... elindultunk Aggtelekre. Háromórányi menés után az aggteleki barlanghoz érvén, itt megállapodtunk és lovunkról leszállottunk. Béküldettük azonnal a közel lévő faluba lovainkat, és izentünk, hogy a faluból vezető és más emberek jönnének világgal, kikkel a barlangba mehetnénk. Kevés idő tölt belé, hogy ezek eljöttek. Mind együtt lévén tehát, fáklyát és fenyőfa világot gyújtatván, a barlangba beindultunk. Bemenvén a barlangnak kicsiny és törpe nyílásán, egy darabig csapanyólag ereszkedvén, egy nagy üregbe jöttünk, azután több más üregekbe is jutottunk; ezek, valamint az első, nagyok, sőt nagyobbak, és oldalaik s magos boltozatjaik mind kősziklákból állanak. Ezen üregek csepegőkővel teljesek, mely mind a kősziklákot sok helyen egészen beborítja, mind nagy és kisebb csapokat és mindenféle formájú s nagyságú kődarabokat és fogurákat formál. így lát az ember a képzelésnek csak kevés segítségével az üregekben nagy, kerek amfiteátrumokat, templomokat, portálékat, oszlopos szálakat, állóképeket, oszlopokat, piramisokat; a csepegőkövek ennyi sok ábrázatokat csinálván. Ezen üregeknek egyikében folyó patakra és másban álló vízre találtunk, melyeken egynéhányszor által kellett mennünk; egy jó forrásra is akadtunk, melyből ittunk. Az üregeknek egymással közösülések szoros járások által vagyon, hol egyenes, hol pedig felfelé vagy lefelé menő kősziklás, darabos utakon, a járások néhol igen törpék és szorosok úgyannyira, hogy hajolva, sőt négykézlábon mászva is és hason csúszva kelletik bemenni: néhol egyik üregből a másikba egyenesen kell lefelé bocsátkozni a kőszikla-darabokon. Eljártunk mintegy tizenkét üregeket, de a szorosabb általmenetelű üregekbe menvén főszolgabíró G. urat másodmagával hátra hagytuk, mivel őkelme sokkal testesebb lévén nálunknál, nagy bajjal mehetett volna. Abban az üregben, melybe legutoljára mentünk, egy kis csepegőkő oszlopnak a tetejére egy kis papiroscédulát tettünk, melyre nevünket és a barlangban járásunknak napját feljegyeztük, és ezen papirost egy darab csepegőkővel, hogy le ne essék, megnyomattuk.