Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

Innen visszatérvén és magunkat hátra hagyott G. urammal egyesítvén, azon úton, melyen a barlangba jöttünk vala, a barlangból kimentünk, minekutána benne három óráig jártunk volna. Ez a barlang még sokkal messzebb mégyen, mint ameddig tudatik, és senki még végit vagy más helyen való kijövetelét nem tudja; csak addig is, ameddig tudatik, két mértföldnél tovább eltart, sok tekervényes utak és sok üregek vágynak benne, melyekbe még a vezető sem járt és járni nem mert, félvén a kijövetelnek bajos voltától. Annyira is, amennyire mi jártunk, veszedelmes volna jó vezető s elegendő világ nélköl menni; nert a járások sokfélék, és könnyen el lehetne tévedni, sőt olyan helyekre is juthatna az ember, melyekből a legjártosobb vezető is nem tudna kijönni, mivel még bennek sohasem járt. Hogy azért az ember bátorsággal mehessen a barlangba, megkívántatik, hogy vezetője jó legyen, aki már sok embereket vezetett, és hogy fáklya- vagy más világról elegendőképpen gondoskodjék. Mivel pedig a világ néha kialudhatik és meg sem gyújtathatik: szükség, hogy aki a barlangba megyén, a helységbe adja hírré másoknak is menetelét, hogy ha sokára ki nem jönne, keresésére menjenek. Az áer ebben a barlangban híves és nedves, de nem hideg, a nedvesség a kősziklákból kiszivárgó és lecsepegő vízből és a barlangban levő folyó s álló vizekből ered. Még azt jegyzem meg felőle, hogy sok emberkoponyák találtatnak benne. Azt mondják, hogy a régi villongások alatt sok emberek ide rejtvén magokat, az ellenség a barlang lyukánál nagy tüzet csinált, melynek sokáig tartó füstje miatt a bennlévők elvesztenek, sehol sem lévén a barlangnak szelelőlyuka vagy más bé- és kimenetele. Említésre méltó végtére az, hogy ezen barlangban két szekérvágásnak nyoma látszik, mely egy üregen egészen keresztülmégyen, és senki sem képzelheti a barlangnak kicsiny nyílásához képest, miképpen jöhetett volna bé szekér vagy igás marha, és miért kellett volna a barlangba szekérrel járni. A barlangnak mostani formájához képest nehezen is lehetne ezt megmagyarázni, ugyancsak erről most egy vagy más módon vélekedni nem célom. Külső kinézése az aggteleki barlangnak bemenetelénél ilyenforma, mint azt az ide szerkesztett rajzolat mutatja. Csokonai Vitéz Mihály (1773 - 1805), nagy költőnk 1801. július 5-én látogatta meg a barlangot, mely kirándulásáról anyjához írt levelében számol be: ...Ragályi Gedeon úr, Gömör megye nótáriusa ... maga kocsiján és költségén elvitt Aggtelekre, a híres Baradla nevű barlangnak megvizsgálására. Ez a barlang fekszik Aggtelek faluhoz egy fertály órányira, egy csupa kőből álló hegynek ölében. A barlang szája esik egy 27 1/2 ölnyi meredek kősziklának az alján, mely