Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

elszéledt sugarait csillám ragyogásokkal visszaadó öltözetjekkel bámulásra ragadtak. Az ily szembetűnő helyek többnyire mindenütt számtalan nevekkel vannak teleírva, mellyeket az utasok oda felmetszettek. Sok helyeken oldalt az öszvetódult csepegőkő-falak által formált csavargós üregek közt új nyílásokra s roppant barlangokra akadtunk, amellyekben való belépésről eltévedéssel ijesztett a vezető bennünket. Ilyenkor osztán megelégedtünk azzal, hogy belekiáltottunk a nagy üregbe, melly rengő hanggal zúdította vissza reánk szavainkat. Átaljában a mi utazó karavánunk egész örömmel követte mindenütt a vezetőt, s a fáradságról vagy megunatkozásról senki sem panaszkodott, sőt úgy tetszett, mintha a földi dolgokról elfelejtkezve mulatozott volna a lelkünk a természetnek ezen elrejtett helyekben előhozott mestermívein. Ennél fogva meglepő volt egy alacsonyabb üregbe értünkkor a vezetőnek azt jelentése, hogy a barlang ezen ágának határát elértük. Ezen végső üreg semmi nevezetes tárggyal figyelmünket magára nem nem vonta azon kívül, hogy körös-körül, ahol csak olyas hely van, falai feljegyzett nevekkel hemzsegnek. Akármerre forduljon a vizsgáló, szám nélkül való s különb-különbféle nevek tűnnek a szem eleibe. Különösen lehet olvasni sok helyen az 1808-ban erre keresztülment s a barlang meg nézését el nem mulató muszka tiszteknek neveit. Ferdinánd ő királyi főhercegsége is a múlt esztendőben egész eddig jött volt a barlangnak megtekintésében, mellynek bizonyságául az utolsó üregnek egyik oldalán is egy világosabb helyen fel van jegyezve neve. Mi is feljegyeztük neveinket némely még itt s ott talált szűk helyekre, s ezzel visszafelé fordultunk, már különben is vége felé járó szövétnekeink erre intvén bennünket. Vajai Vay Miklós báró (lásd a vendégkönyvi részben) 1823-ban Lajos testvérével és nevelőjükkel, váradi Szabó Jánossal felvidéki utazást tett, melyről német nyelvű naplót vezetett. Az utazás során - augusztus 7-én útba ejtették a Baradlát is, melyről az alábbiakat vetette papírra: Korán reggel mentünk Szentiványi úrral az ő kocsiján és lovaival a híres aggteleki barlanghoz. Kocsijaink és lovaink a hasonló nevű közeli faluban maradtak, hol egy pár vezetőt vettünk magunkhoz. Három kis Ragályi csatlakozott hozzánk tanítójukkal. így kezdődött aztán a menet sok fákylyával és gyertyával, mint valami temetés. Különben a vezetők, ha rajok hagyja az ember, bikkfaszilánkokat vesznek elő, de ez igen gyenge fényt vet s nem elég arra, hogy az utat mutassa. Tizennégyen voltunk. A faszilánkokon felül még volt négy szurokfáklyánk és sok gyertyánk, úgy hogy mindent kellően megvilágítva láthattunk. A bejárat elrémítő, bár mint mondják, a nádor itteni látogatása óta bővítették. Nem hiába oly híres ez a barlang. A természet itt csudálatos hatalommal nyilvánult. Szörnyű tömegeket alkotott, melyekből a látogatók képzelődése a legkülönbözőbb alakokat teremtett, melyek között az úgynevezett fúvó, a katedra, az oltár, a zsinagóga, a harang, a veres barát, az isten anyja, a köpük, a zsidó fürdő stb. legismertebbek. Tágas boltozatok 30-50 öl magasságban, végnélkül viszhangozzák a kiáltást. A puska- vagy pisztolylövés hangját perczekig hallani, úgy hangzik, mint valami mennydörgés. Vannak itt hegyek, völgyek, folyók, források, egy