Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

élettelen kőalakok által lakott földalatti világ. Az út a barlangon át sikamlós, a mi az itt-ott meglehetősen meredek magaslatok megmászását megnehezíti. A barlang legérdekesebb része az úgynevezett paradicsom, a hová nagy vízkor épen nem s még száraz időben is csak nagy fáradsággal és erőfeszítéssel juthatni. Elhatároztuk, hogy megnézzük és szerencsésen czélt is értünk. Igaz, hogy kéthárom perczig is hason kellett csúsznunk s még ezen kényelmetlen helyzetben is alig tudtunk átvergődni némely szoros ösvényen. De ha egyszer odajutottunk, minden fáradságot elfelejtünk s a ki a barlangnak ezt a részét megnézte, egészen más fogalommal fog birni az egészről. Láthatók itt oszlopsikátorok, különböző boltozatok, kápolnák stb., mintha művész keze állította volna elő fehér vagy veres kövekből. Megfoghatatlan, hogy egy kerékvágás is van ott, mely a barlang nagy részét átfutja, egy folyónál megszakad, de a túlsó oldalon megint látható. Középen, a nádor látogatásának emlékére piramist emeltek csepegő kőből s a következő feliratot vésték belé: Josephus Archidux Austriae, Regni Hungáriáé Palatínus, Pater Patriae latebras subterranei antri Baradla vidit 1806. A Baradlahegy, mely alatt ez a barlang van, egészen elsőalakzatú mészkőből áll s rajta nyír-, tölgy- és hársfa tenyészik. Négy órai ottmulátás után kijöttünk ... Kossuth Lajos (1802—1894) is meglátogatta a barlangot. Tudjuk róla, hogy - különösen torinói száműzetése idejében - élénken érdeklődött a tudományok iránt, s maga is több értekezést írt különböző témákban. Ezek között van a -^Nyáry Jenő baradlai régészeti ásatásairól beszámoló Az aggteleki barlang mint őskori temető c. könyvével kapcsolatban 1882-ben írt munkája. Ebben - több mint 50 év távlatából - emlékezik vissza egy lábjegyzetben baradlai látogatására. Nyilván az eltelt hosszú idő az oka annak, hogy rosszul emlékszik a barlang egyes részeinek sorrendjére, ez természetesen nem von le semmit tanulmányának értékéből: Nem tudom miként történik, de határozottan azon benyomás alatt vagyok, hogy midőn én egy barátom (néhai Horváth Antal zempléni volt szolgabíró) társaságában a Baradlát meglátogattam (1828-ban vagy 29-ben lehetett), a legeslegelső, a mit a lejtős bejáraton tett néhány lépés után a bejárattól jobbra nekünk vezetőnk megmutatott, a Denevér-barlang volt (fáklyánk fénye néhány denevért ki is riasztott). Igen elevenen megragadt emlékezetemben az, hogy én előbb a Denevér-barlangot láttam s csak azután jutottam oda (Nagy templom) ahol a kerékvágás van; nem pedig megfordítva. A mint báró Nyáry alaprajzát megtekintettem, igen elevenen ráismertem a helyekre, melyeken voltam, s biztos vagyok benne, hogy a 2-6 számmal jelzett nevezetes helyeket én nem láttam, s hogy az egyenes útból csak egyszer tértem ki (balra), akkor midőn egy szűk s alacsony folyosón át, hol csak guggolva lépegethettünk, a Paradicsomba (most Palmyra omladékai) mentünk. Vagy gonosz játékot űz velem emlékezetem; vagy nem a mostani bejáráson mentem be a barlangba.