Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

alatt, melyben a legderekabb falu is megfért volna mindenestől: néhol félre csaptunk valami szép kőszikla oldalára, vagy valamely jeles dolognak megnézésére. Ilyen volt többek között egy jókora kősziklán egy oszlop, melyet, ha egy darab kővel ütöttünk, harang módjára kongott. Találtunk ugyan ilyen zengő követ sokat, de ez nagy és hangos voltára nézve a többeket sokkal felülhaladta. Végre sok mászkálásunk után egy szoros lyukhoz értünk, a melyen mint valami kéményen, grádics és fogódzó nélkül majd hat ölnyire kellett lefelé bocsátkoznunk: ennél foglyosabb helyünk nem volt. De meg is érdemiette azt a bajlódást: mert midőn alá ereszkedtünk, a legszebb apró szobákat találtunk, mintha kővé vált káka kunyhók, oszlopokra rakott halász kalibák lettek volna, egyik sárga, másik fehér, egyik veres, másik kék kövekből alkotva. Délután négy óra volt, hogy kifelé való, indulásunkat meghatároztuk, jóllehet ennek az egy ágának végét sem érhettük. Nemsokára a barlang szájához jutottunk, s édes megelégedéssel kimagyarázhatatlan belső érzések és gondolatok között bukkantunk ki a zöld gyepre, a friss szellőbe és az élő teremtéseket vigasztaló napvilágra. Ezt a barlangot bejárta Townson anglus... is. Mi egyéb élő állatot nem találtunk benne, egy közepébe ugráló nagy vizi békánál. Levegőegét jónak érzettem legalább rossznak és alkalmatlannak nem. Az a híre, hogy a ... földes uraság, vagy ha ez nem, tehát annak megegyezéséből a vármegye, a terhes bujkáló lyukait, a hazai és külföldi utazók kedvéért kivágatja, bővíti és járhatóbbá teszi, mellé kocsmát és vendégfogadót építtet. Elég az, hogy a vármegye ingénieurje minden zegét zugát kiméri, lerajzolja és kinyomattatja: úgy pedig, hogy a kupfersticheken levő számok a barlang részeire is fel lévén majd metszve, a könyv után tévedés nélkül összejárhatni. Ennek a barlangnak kitapasztalása egész életembeli experimentiáim között a legszebbik, legkedvesebbik... Almási Balogh Pál (1794 Nagybarca - 1867 Pest; orvos, nyelvész, az MTA tagja; több Ny-európai utazást tett, széleskörű tudományos és társadalmi tevékenységet folytatott). A barlangban 1818-ban - még orvostanhallgató korában - járt. Látogatásáról szóló beszámolója a Baradla első részletes magyar nyelvű leírása. A föld alatti barlangok mindenkor nevezetes tárgyai voltak az emberek figyelmének, s a képzelődés azokkal rendszerint valami nagyot, rendkívül valót szokott öszvekötni. Önkéntelen borzadás futja végig az elsuhanó vándort, midőn a megnyílt mélységeket látja setétséggel telve, melyeket félelmetes tárgyakkal rakva képzel magának. Azonban inkább belső formáitatások az, mellyel különösen magokra vonják minden figyelmét a vizsgálónak. A természetnek titokban formált művei s az alaperőknek szokatlan kifejtődzései, milyeket az ily elrejtett helyek hordoznak keblekben, erősen hatnak a lélekre. Ki is láthatná felemelkedett érzés s borzadással elegy gyönyör nélkül Skóciába a Fingál pompás alkatú barlangját, melynek bámulásra ragadó bazalt oszloprendjei korona helyett egy szigetet hordoznak fejeken, s más több ilyen barlangokat, melyeknek mindenikében más-más módon gyakorlottá mesterujjait a természet? Méltán ezek mellé lehet tenni Hazánknak edj igen nevezetes ritkaságát, az Agteleki barlangot, vagy az úgy nevezett