Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

Baradlát, melly amazoknak akár nagysága, akár belső formáitatásának sokféleségére nézve nem enged; 's ha amazokban meg elégedést léi a' figyelmes vándor, itt sem kevés bámulással szemlélheti csudás művét a természetnek, melly mintegy elrejtve a' föld meghatalmazott birtokosának szemei elől, a' setét üregek mellyiben új világot hoz elő. Hazánk ezen ritka barlangjának meg látása, 's a természet munkás erejéről való új esméreteknek óhajtása, már régolta czélomba lévén, azt ez esztendő őszi szakaszába néhány barátimmal végre hajtottam. Elkészülvén mindennel, különösen egypár szövétnekkel és sok gyertyákkal, jó kedvvel indultunk a földalatti útra. Utunk jó darabig lejtősen vitt lefelé, úgyhogy utoljára jó magasan látszott hátunk megett a barlang szája, mely osztán csakhamar eltűnt előlünk. Leérvén ezen lejtőről itt mindjárt egyenes földön s nagyobb részint jó úton mehettünk. Érzettük már ezen rövid haladásunk alatt, hogy a levegő sokkal hívesebb a külsőnél, de a' mellynek mértéklete osztán mindég egyforma maradott. Legelső, ami figyelmünket megérdemlette, egy pataknak árka volt, mely mindjárt a barlang kezdetinél, a rajta felállított hidacska által jeleli ki magát. Ebben rendszerint egy tiszta csermely szokott folydogálni, de amely, mivel körülbelül fekvő völgyekről leszivárgó esővíznek köszönheti nagyobb részint eredetét, sokszor kiszárad, mint most is, ekkor osztán csak imitt-amott marad némely jelensége a pataknak. Egy szűk öblű üregben egy felette nagy kiterjedésű s lapos kődarab ajánlotta magát szemeinknek, melyet a vezető szavai szerint ország táblájának neveznek. Kormos foltokkal borított lapja tele van írva nevekkel. - Ezen túl már imitt-amott láttuk a csepegő követ apró csapokkal ritkásan lecsüggni, s odébbodébb mindég több mennyiségben s nagyobb formában. Egy magasabb üregben pedig már különös munkájára is akadtunk a csepegőknek, melyet a rajta szembetűnő különb-különbféle gothusi figurákat ábrázoló kristályokról zsidó oltárnak neveztek el a lakosok. Ilyennemű szép munkáira a természetnek ezennel számosakra akadtunk. - Úgy tetszett azonban, mintha már itt minden élet megszűnt volna. Halálos csend és setétség uralkodott mindenütt. Csak a tartós életű béka jelentette néha magát szökdellése által az üregnek nyirkos gödreiben. Mennél tovább haladtunk elébb, annál szebb alakokban öltözve lépett szemeink eleibe a csepegő kő. Az üregek boltjai már itten-ottan sűrűen voltak ellepve kőcsapokkal. Oldalt s előttünk szebbnél szebb munkái állottak a természetnek, mellyek közül nem tudta az ember, melyikre függessze inkább szemeit. Az üregek alja néhol kődarabokkal hintett, másutt egészlen csepegő kőből formált, mint az úgynevezett virágoskertben, hol puszpángallékat ábrázoló csavargós falacskákat láthatni. Legtöbbnyire pedig nyirkos, néha sárga, több helyeken fekete földdel van befedve, éspedig néhol oly egyenlően, hogy kivált az úgynevezett nagy szálába széltibe lehet rajta táncolni is, melyet fáklyák világánál több ízben cselekszenek, amint mondják, az aggteleki ifjak, sőt a nagyobb számmal összegyűlt látogatók vidám serege is, kik még ezen felül ágyú- s puskalövésekkel is szokták magokat mulattatni, mely itt iszonyú nagy hangjával megreszketteti a barlang boltjait. Jó távol behatottunk már a barlangba, midőn egyszerre egy nagy hegy állotta utunkat, mely egymásra halmozott óriási nagy kövekből állott, s melyen keresztül ment azelőtt az út. Hallván a vezetőtől, ki ezt Mória-hegynek mondotta, hogy