Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

7. Szótörténet és szóföldrajz - a) Latin, galloromán eredetű szók

(Kleve), de a Hunsrücktől délre opper

stock, ober stock, hesseni oppermann; a d. és mecenz. nyj. szempontjából fontos!; mecenz, opv. u. a. A szó nőnemű! papsv nn. kása, pép, „Brei aus Mehl", kain. és kholl. pap „Essensbrei". Ez a szó ebben a jelentésben csak Eupen-Aachen vidékéig" terjed. (Frings, Germania Romana 182. 1.) összefügg a lat. pappare enni szóval. pïarchan s. fánk, „Krapfen" a lat. pira „Birne" szóból, mert az eredeti fánk zsírba csöpögtetett tésztából készült, amelynek körtealakja volt. A körtének azonban csak a nyugatnémet nyj.-okban van bir alakjuk, így a moselfrk. bir, erdsz. bir., mecenz, piet, plur. pien. „Birne". A körte neve a d. nyj.-ban különben die piarn. pips hn. tyúkbetegség neve, Hühnerkrankheit, „Pips", lat. (gall.) pippita, holl.-rajnamenti pip, pips. pos hn. erdő, „Wald", de csak dűlőnevekben, pl. dr kaoliyv Pos kerek erdő, Faraspesl paperdŐcske; a lat. pascuum legelő, „Weide" szóból, amelyből a középlatin boscus, fagyüjtés számára szabaddá tett erdő lett, amely talán a gall *boskos, „Kaufmann" szóra vezethető vissza. (Frings, Germania Romana 188. 1.) ; frnc. bois, olasz bosco. Az a körülmény, hogy a d. nyj.ban ez a szó csak dűlőnevekben maradt meg, mert a rendes nyelvhasználatban bolt „Wald" szót használnak, arra enged következtetni, hogy az első telepesek nevezték még el ezeket az erdőket, akiknek a nyelvhasználatában az erdőt Busch szóval jelölték. Lsd. a zaefm „Seifen" és a -park ,,-berg" szókat is! pçfest hn. pöfeteggomba, „Staubpilz, Bubenfist" Lycoperda bovista, holland pof ist, alfrk. (Cronenberg) puefis. pos nn. egy kis idő, „Pause, ein kurze Zeit", lat. olasz pausa, frnc. pause, holl, poos, ang. paus; használják ilyen kifejezésekben: har a pos „warte ein wenig!" várj egy kicsit! A fsz.-ben nincs meg. pot hn. keresztatya, „Pate", a lat. páter spirituális,