Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

5. A magánhangzórendszer

iëfm, këfm, pöm, stöp „taufen, kaufen, Baum Staub", addig merényi täfm, käfm, päm, stäp. Vagy d. a gësl fol, merényi a gäsl fol „eine Doppelbandvoll". Kétségtelen azonban, hogy régebben Merényben is a mai dobsinai hangoknak megfelelő hangok voltak az említett szókban. (G r é b, Zipser Volkskunde 88. 1.) Közös vonás továbbá a két nyj.-ban az, hogy a nygerm. -d- egyes szókban megmarad, pl. d. dr foda suats, mer. dr rçde suets „der rote Schurz", d. és mer. tsedl, holdn, soldr „Zettel, halten, Schulter, Schinke". — Az -in nőnemű főnévképző mindkét nyj.-ban -an, pl. di Luxan, di Laufan „Frau Lux-Luxin", „Frau LaufLaufin", di faran „die Pfarrerin". Valamennyi gr. nyj. igen fontos közös vonása az, bogy a szókezdő k-t hehezet nélkül ejtik ki és s szókezdő régi s- pedig mindig zöngés z-: zirjan, zirjan és nem sirjan „singen". Ezek után vizsgáljuk már most meg közelebbről a gr. és a d. nyj. magánhangzórendszerét. 5. A raagánhangzórendszer. A gr. magánhangzórendszer legfeltűnőbb jelensége a régi r előtt keletkezett diftongusok. Ezek tulajdonképpen nem diftongusok, hanem csak diftongusszerű magánhangzókapcsolatok, ú. n. áldiftongusok. Jellegzetes vonásaik a következők: az első tag nyelvállása mindig magasabb, mint a második tagé és az artikulációbázisak is előbbre áll, mint a második tagé. Az első tag mindig hosszabb, mint a második tag; az arány kb. a következő: 3 : 2, 3 : 1. Az első tag hangszíne mindig tiszta, a második tag hangszíne egyes diftongusoknál a-szerű, másoknál e-szerű, de tiszta a-nak vagy e-nek sohasem mondhatók. Az első tagnál az alsó és a felső fogsor távolsága egymástól mindig kisebb, mint a második tagnál. A szóban forgó diftongusok a követ-