Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
5. A magánhangzórendszer
kczők: ia, ea, oa, ua; la, üa. Ezeknek a diftongusoknak a lényegéhez tartozik az utánuk következő r, helyesebben szólva az egykor utánuk következett r-hang. Kétségtelen, hogy ezeknek a diftongusoknak a keletkezésénél az r-nek nagy szerepe volt. Az r-hang áll ugyanis valamennyi mássalhangzó közül legközelebb a magánhangzókhoz, vele épúgy lehet szótagot alkotni, mint bármely magánhangzóval. Magánhangzós jellege folytán alkalmas volt arra, hogy az előtte álló magánhangzókat minőségileg és mennyiségileg is befolyásolja. Már a kfn.-ben is megfigyelhetjük, hogy az r, különösen, ha a szótag végén áll, a hangsúlyos szótag magánhangzóját megnyújtja. 9 A mai német nyj.-ok hosszú sora pedig nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást mutat az r előtt. Jellemző ez különösen a rajnai nyj.-okra. 1 * A magánhangzó megnyújtása következtében azonban az r hossza és jellege csökkent, mert a szótempó nem változott. így beállt a következő fejlődésmenet: ort > ört > *ô T t > oQ T t > oat „Ort". Ez lehetett a gr. fejlődésmenet is, vagyis a magánhangzó nyújtása következtében az r folyton csökkent, míg végül teljesen eltűnt. A d. nyj.-ban azonban nem mindenütt tűnt el; megmaradt a szó végén és -n előtt: bear „wer", koarn „Korn". Az r-nek azonban ezekben az esetekben már nincs meg az a jellege, mint más helyzetekben, mert itt a nyelv hegye nem rezeg, vagy alig végez rezgést, tehát egy erősen csökkentett r-hanggal van itt dolgunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ilyen csökkentett r csak áldiftongusok után van, mert pl. a har „Herr", harn „harren" stb. szókban teljes r hangzik. A csökkentett r-hang jellemző vonása általában az alnémet nyj.-oknak. 11 A gr. nyj.-okban az r magánhangzó után 9 Behänge l 5 , 241. §. 10 Erich Leihener, Cronenberger Wörterbuch. DDG. II, 65. §. 11 Reis, Die deutschen Mundarten, 50. 1.
