Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

2. Településtörténeti adatok

Folkmár (1379 e.), Szentmargita (Margitfalva, 1282 e.) és Koisfalva 1368 e. (Lsd. Fe jer, Cod. Dipl. IX/4, 114. 1. Dl. 5647. — Fekete Nagy 127. 1.) Ezeknek a helységeknek nagy része idők folyamán eltótosodott. Hogy Göllnicbánya már a 12. században megvolt, azt mindenek előtt az igazolja, hogy már a tatárjárás előtt oly nagy hely volt, hogy annyi telepesrajt tudott kibocsátani. A középkorban igen hosszú időnek kellett eltelnie, amíg egy bányatelep annyira megerősödött, hogy telepesrajokat tudjon kibocsátani. De régi eredete mellett bizonyít még a neve is. A Göllnic-szó a régi német Gilnitz-szóból keletkezett, ez viszont a régi szláv, ótót Gmíec-szóból. Ez volt a Göllnic-folyó régi neve. A tót nyelvtörténetből azonban tudjuk, hogy a szókezdő g- a tót nyelvben 1200 körül Ji-vá lett, s 1200 után a folyó neve már Hnilec. A németek e nevet tehát okvetlenül 1200 előtt vették át, amikor még g- volt a szó elején/ Göllnicbánya, valamint a tőle északra a Hernád partján fekvő Szepesolaszi a település korában nem tartozott Szepes megyéhez. Szepes megye déli határa akkor még jóval északabbra volt. Göllnicbánya akkoriban még a tolnai várispánsághoz és közigazgatásilag a többi bányavárossal együtt a kamaragróf hatóságához tartozott. (Fekete Nagy, 126. 1.) Valószínű, hogy nyelvileg egy területet alkotott a tornai német telepek nyelvével, melyek viszont összefüggésben állottak a szomszédos gömörmegyei német telepekkel (Rozsnyó, Csetnek), de az abaujtorna megyei Mecenzéffel is. Azonban településtörténetileg és nyelvileg is kiesnek a göllnicbányai körzetből Merény, Dobsina, Mecenzéf és Stósz. Merény (Wagendrüssel) 1290-ben kap 20 évi adómentességet és 1315-ben már mint kialakult község szerepel. (Fejér, C. d. VIII/5, 97. 1.) Magyar neve a mult század közepe táján keletkezett hibás etimoT Lsd. M e 1 i c h, A honfoglaláskori Magyarország, 374. 1.