Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

TÉRKÉPEK - 1. A délszepesi német nyelvsziget

Avas" helyett, amely szók az erdélyi szász (esz.) nyelvjárások jellegzetes szavai, a 12—13. században nemcsak a Mosel folyó és Luxemburg területén voltak ismeretesek, hanem sokkal délebbre is.

1 De egyéb körülményekre is figyelemmel kell lennünk, ha a nyelv alapján akarjuk az őshaza helyét megállapítani. Mert lehet ugyan, hogy találunk egy olyan területet, amelyen ugyanolyan nyelvi jelenségek vannak mint a mienkben, úgy hogy szinte kétségtelennek látszik a rokonság, történeti tények azonban azt igazolják, hogy a két nyelvjárás között nem lehet közvetlen kapcsolat, mert az új telep telepesei egészen más vidékekről vándoroltak oda, s csak véletlenül fejlődtek ki az új telepen olyan nyelvi jelenségek, amelyek egy harmadik hely nyelvi jelenségeivel mutatnak rokonságot, így pl. az alsó Rajna vidékén, Kalkar mellett egy pfalzi telep keletkezett a 18. században. Ennek -a nyelvjárása feltűnő rokonságot mutat egy pfalzi városkának, Kuselnek a nyelvével, úgy hogy az volt a feltevés, hogy ezek a telepesek onnan jöttek. Újabban megtalálták a telepesek listáját a származási hely megjelölésével, s kiderült, hogy egyik részük Kreuznachból, a másik Simmernből jött, tehát olyan helyekről, amelyek sokkal északabbra fekszenek mint Kusel.

2 Keverék nyelvjárásoknál mindig számolni kell azzal, hogy a különböző helyről származó telepesek között volt egy nagyobb és egy kisebb számú csoport. A logikus következtetés az volna, hogy a nyelvi kiegyenlítés alkalmával a többség nyelve győz. De hogy ez nem mindig van így, bizonyítja a nyugatporoszországi sváb telep Culm és Thorn környékén a Visztula partján, ahol 1265 württembergi telepes mellett csak 101 1 K. Wagner, D. Sprach!., DDG. XXIII.. 2. 2 E. B ö h m e r, Sprach- und Gründungsgeschichte der pfälzischen Kolonie am Niederrhein. DDG. III., 1—5.