Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az aranyászeszközök leírása - Sajtár, csöbör - Ásványi típusú szérke, választó, „himbáló"

nem használták semmire. A színe lényegtelen volt, inkább az anyaga számított, ugyanis a durva, szálas, érdes felületű posztó a legalkalmasabb az aranyszemek felfogására. Ha már nem felelt meg a célnak, nagyon elkopott, akkor eldobták, ezért alig található az aranyász-felszerelések között posztó, s ha akad is egy-egy, az sem hozható fel példának. Több aranyász elmesélte nekem, hogy még talán a katonaköpeny anyaga - színétől függetlenül - vált be a legjobban. Pantó Dezső a Finkey-féle kísérletek hatására a plüss használatát is javasolta, mert ezzel valamivel jobb az arany kihozatala. Sajtár, csöbör Aranymosó felszerelések darabjai között, múzeumi gyűjteményekben sajtárral nem találkozunk, mert az aranyászok a házi használatra szolgáló sajtárok, csöbörök egyikét vitték magukkal a Dunára, s az aranymosási évad után ismét otthoni célra vették igénybe az edényt. Ilyen eszköz szerepel az 1695. évi melki leltárban is. Az 5. ábrán (39. old.) láthatunk egy sajtárt, amely a régi időkben minden falusi háztartásban fellelhető volt. Ezeket kádároktól szerezték be vásárok alkalmával, s ismételten mondjuk, hogy az aranymosás csak az egyik alkalmazási területe volt sok egyéb mellett. Emiatt nem tekinthető tipikus aranyász-szerszámnak. Ásványi típusú szérke, választó, „himbáló" Általában egy darab nyárfából faragták, hogy könnyű legyen, mert nagyon gondos és finom művelet elvégzésére használták. Az évszázados gyakorlat a lapos, kissé ladik alakú formát alakította ki. Alja egyenletesen sima, de ívelten hajlik hosszanti irányban. Két vízszintes oldalperemét középen egy lécfogantyú köti össze. Végei különböző formájúak: az egyik szabadon nyitott, a másik is