Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Aranymosás Közép-Európában - A dunai aranymosás

lóközi és a szigetközi aranymosóknál volt tapasztalható, hogy a pozsonyi, a győri és a komáromi ékszerészeknek adták el a nemesfémet. Ennek az állításnak az igazolására ide iktatjuk Pantó Dezső adatát, mely szerint 1884-1902 között évi átlagban Győrött alig két és egynegyed kilogramm, pontosan 2227 gramm mosott aranyat váltottak be, ezzel szemben Nagykanizsán a Dráva és a Mura torlataiból mosott aranyból évente csaknem 11 kg-ot (10.920 grammot) szolgáltattak be. A 19. században élénk aranymosás folyt mind a Csallóközben, mind a Szigetközben. Csiba Lajos a Néprajzi Közleményekben (1958. 4. sz.) rendkívül érdekes adatokat közölt a szigetközi Dunakiliti község mellett levő Tejfalu-sziget határában űzött egykori aranymosásról. A tej falusi közbirtokosok a dunai aranyászás jogait rendszeresen bérbe adták a mesterség más községbeli művelőinek. A közbirtokosság jegyzőkönyvében 1814-ben készült legkorábban aranyász-szerződés, és 1855-ig jegyeztek be aranymosással kapcsolatos adatokat. Általában a csallóközi Doborgaz község lakosai, többnyire praedialista nemesek mostak aranyat Tejfalu határában. A dokumentumok szövegéből megállapítható, hogy évente többen jelentkeztek bérleti szerződést kötni, de csak a legszorgalmasabb és a bért becsületesen fizető aranyászokkal kötöttek megállapodást. Figyelemre méltó az egyik szerződés bevezetése: „Anno 1815 Die 27. Orbis Nems Tejfalusy Helségh határában találtató minden aranyászó köveket köz akarattal ki adtuk arendabon Doborgazon lakozó Szele András és Pimtér Istvány betsületes Embereknek bekövetkezendő feltételek alatt. " A bérbe adott területen a közbirtokosság nem tűrt meg más aranyászt, s erről jegyzőkönyvük így tanúskodik: 1855. június hó 10-én tartott gyűlésben a következő végzések hozattak: ...2-or ugyan hadnagy úrnak abbeli előterjesztésére, hogy az ásványi aranyászok a tejfalusi határban aranyásztak, hadnagy úr odautasította, hogy ha még