Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Aranymosás Közép-Európában - A rajnai aranymosás

rásai is arról tanúskodnak, hogy a Rajna említett mellékfolyóiból állandóan mostak aranyat. Rütimeyer közli, hogy az 1825-35-ös években az Aare folyó menti Brugg város mellett, Umikenben virágzott az aranymosás. 1834-1839 között Ölten és Klingau térségében mintegy 40 aranymosóasztal volt üzemben, Wideggnél, Bibersteinnél és mindenekelőtt Umikennél pedig tizenöt működött. Innen, Umikenből az utolsó aranymosóasztal {Goldwaschstuhl) a bázeli Néprajzi Múzeumba került. A felszerelés a 19. század első felében készülhetett, tehát a fent említett időszaknak egyik megmaradt, értékes példánya. Az Aare folyó menti aranymosás tárgyalásánál meg kell említenünk, hogy az innen kinyert arany jelentős része az Emmenthalból származott az Emmen folyó közvetítésével, az Aare pedig továbbvitte a fémtartalmú hordalékot, és Waldshutnál juttatta a Rajnába. Rütimeyer összefoglaló munkájából is az tűnik ki, hogy a Rajnában mosásra elegendő mennyiségű arany ettől a helytől található, tehát nyilvánvaló, hogy az Aare és melléfolyói szállítják ide az aranytartalmú fövenyt. Az aranymosásra érdemes szakasz legészakibb (a folyásirányt tekintve alsó) határát általában Maimnál jelöli meg a szakirodalom. 1. ábra Aranymosók a Rajnán Karlsuhe mellett. (A Nationaltrachten Deutschlands, Freiburg, 1823 c. könyv után készült reprodukció.)